A magyar cigányzenész családok közül kiemelkedik a Czinka család, amely négy generáción keresztül adta a magyar zenekultúra egyéniségeit. A család hírnevét Rákóczi Ferenc fejedelem udvari muzsikusa, cigányprímása és annak unokája, az első ismert női prímás, Panna alapozta meg. Nagyapja keresztneve ismeretlen, de fiaival, Sándorral és Ferenccel együtt szerzett művei annál ismertebbek: a Rákóczi siralma, kesergője és búcsúja, valamint a méltán elhíresült Bercsényi-nóták. Száműzetésében követték Rákóczit, az idős Czinkát Rodostóban temették el.
Fiai hazatértek, az idősebbik Sajógömörön telepedett le. Az ő lánya volt Panna, aki 1711 végén, vagy a következő év elején láthatta meg a napvilágot. Tanítója és mestere természetesen az édesapja volt. 9 éves korára már igazi virtuóza volt hangszerének.
A csodagyerek tanítatására anyagi segítséget több gömöri földbirtokos is felajánlott, de zeneszerető földesura, Lányi János gróf maga kívánt gondoskodni a gyermekről. Pártfogója Rozsnyóra küldte, a városi karmesterhez. Három év alatt sokat fejlődött, híre külföldre is eljutott. 12 évesen minden fellépésén bámulatot váltott ki hallgatóságából.
Czinka Panna prímás
1730 körül, 14 évesen férjhez ment nagybőgős kollégájához, vele és két zenész sógorával létrehozta korának egyik legnépszerűbb cigánybandáját. Saját gyermekeit is, a családi hagyományhoz híven tanította hegedülni. Velük, később új, saját zenekart szervezett.
Czinka Panna kívánságára a földbirtokos Lányi csinos birtokot építetett neki a Sajó partjára. Kétévente parádés vörös egyenruhát varratott a bandának. Panna nyári időszakban szabadon, sátorban élt, csak télen költözött be házába.
Csáky Imre bíboros, Bács és Bihar megye főispánja megbecsülése jeléül megajándékozta egy felbecsülhetetlen értékű Amati - mesterhegedűvel.
A feljegyzések szerint Panna takarékosan élt, 1772-ben bekövetkezett halálakor egész vagyont hagyott gyermekeire. Végakarata szerint gyönyörű díszruhájában, ujján gyémántgyűrűjével és legkedvesebb társával, az Amati – hegedűvel temették el. Porhüvelye fölé Lányi emeltetett díszes síremléket.
Több száz szerzeményével meghatározta a XVIII. – XIX. századi magyar cigányzene fejlődését. Nagyon sok dalának címét ismerjük, de sajnos dallamuk nem maradt fenn. Hiteles tekinthető műve tehát nem maradt fenn. A zenetudósok szerint a híres Czinka Panna-nóta kétségtelenül 19. századi alkotás, úgyszintén mindazok a dallamok, amelyeket Fáy István és Káldy Gyula az ő neve alatt adtak közre. Ugyanez áll a Rákóczi-indulóra is, amely ugyancsak nem az ő műve, hanem a 19. század elejének reprezentáns magyar hangszeres darabja.
Ennek ellenére, a későbbi szerzeményekben és a magyar cigányzene általunk ismert változatában a csodaprímás Czinka Panna zenei hatása mindnyájunk gyönyörűségére, tovább él.
