Magyar Nagyasszonyok - Erzsébet magyar királyné Sissi
Erzsébet Amália Eugénia, azaz Sissi, a Wittelsbach Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika második gyermeke volt. A kor nagypolitikai megfontolásainak megfelelve anyja nagynénje Zsófia főhercegné, Ferenc József édesanyja a Wittelsbachokat a Habsburgok szintjére akarta emelni. Így a nagyobbik lányt, Helént szánták Ferenc József jövendőbelijének, de ő a 15 éves Erzsébettel esett szerelembe.
1854. ápr. 24-én I. Ferenc József feleségül vette és Ausztria császárnéja lett. A bajor Alpok lábánál töltött szabad gyermekéveket felváltotta a Burg udvari etikettje. A fesztelen, közvetlen, őszinte, az udvari élet intrikájának, és a konzervatív anyós szigorúságának kitett fiatal császárné, hamarosan aranyozott kalitkában érezte magát. Házassága második évében született Zsófia korán meghalt, 1856 - ban Gizella és 1858-ban született a trónörökös, Rudolf herceg. A kisfiút anyósa elvetette tőle és katonai nevelőkre bízták. Elkeseredésében a tiltakozás később szokványossá vált formáját, a menekülést választotta. Két évre Madeira szigetére költözött, visszatérte után kivette Rudolfot szadista nevelői kezéből. 1868-ban Budán született Mária Valéria, akit végre saját felfogása szerint nevelhetett.
Erzsébet királyné Sissi
1857-ben került sor az uralkodópár Magyarországi hivatalos körútjára. Tagadhatatlan, hogy a szabadságharc eseményeinek hatása miatt érzett ellenségességet Erzsébet törte meg a magyarok szívében. Magyarország sorsa azon kevés politikai kérdés egyike, amelyben a királyné igyekezett befolyását érvényesíteni az uralkodónál. Jó kapcsolatot tartott fenn Deák Ferenccel és Andrássy Gyula gróffal, politikusokkal és művészekkel. Falk Miksától tanult magyarul, felolvasónője Ferenczy Ida volt, tudjuk, hogy szeretett Gödöllőn és Budán tartózkodni. Nem lehet eltekinteni az 1867-es kiegyezésben játszott szerepétől, támogatta a magyarokat a szabadságuk elérésében, hiszen szabadságvágyában rokonléleknek érezte magát velük. 1867-ben leírhatatlan lelkesedés közepette koronázták magyar királlyá Ferenc József császárt és királynévá Erzsébetet.
A bécsi bezártságból gyakran menekült Gödöllőre, de visszatért Madeirára, és éveket töltött Korfu szigetén is. A szerencsétlen porosz háború 1866-ban szükségessé tette jelenlétét a Burgban. A kétségbeesett gyermekasszony helyett, megerősödött lelkű, hivatását felismerő nő tért vissza, hogy elfoglalja helyét, mint a birodalom uralkodónéja. Végiglátogatta Bécs korházait, bőkezűséggel és kedvességgel árasztva el a háború áldozatait. A következő években tragikus események sorozatát élte át. II Lajos, a királyné őrült testvére, valamint édesapja is meghalt. Fia, Rudolf trónörökös és férje rossz viszonya, majd később fia öngyilkossága után kedélye elborult. Elmenekült újra a társtalan magányba, hogy nyugalmat leljen. Öngyilkossági gondolatától a legkisebb lányának szeretete tartotta vissza. A sors iróniája, hogy egy Luccheni nevű olasz anarchista merénylő éppen őt ölte meg 1898-ban, Genfben.
Erzsébet legendás szépségére, megjelenésére nagyon sokat adott, gyakran fogyókúrázott, ugyanakkor sportolt, kora egyik legjobb női lovasának tartották. Nemcsak gyönyörű nő, remek lovas, hanem szenvedélyes vívó is volt, sőt a pisztolyhoz is kitűnően értett. Mindemellett a verseit magyarra fordító Mészöly Dezsőnek köszönhetően - aki nagyon találó metaforával illette „Sirály a Burgban” c. művében, - megbizonyosodhatunk arról, hogy különleges tehetségű írónőt is tisztelhetünk személyében. Goethén nevelkedett német verstechnika magas szintjén képes egyesíteni virtuozitást és természetességet. A korabeli európai költészet újszerű verstechnikáját nemcsak a mesterének tekintett Heine, hanem Byron művein keresztül ismerte és tette ösztönösen egyéniségének megfelelővé. Magaválasztotta költői neve, a Szentivánéji álom szamárral háló tündérkirálynőjének neve, Titánia. Így jegyzi azt a levelet is, amelyben kiköti, hogy 1890 után 60 évvel adják ki verseit a politikai foglyok és segítségre szoruló hozzátartozóik javára. Nem véletlenül tartotta fontosnak azt, hogy kortársai ne ismerhessék meg írásait, hiszen e versek önvallomások. Végezetül Titánia panaszát idézzük:
„Csak én nyögöm végtelen átkom,/ Én, Tündérek Nagyasszonya,
Én nem lelem meg soha párom,/ Velem egylelkű társam soha!”
