A magyar irodalom kiemelkedő íróját, Jókai Mórt A lőcsei fehér asszony című regényének írásakor Géczy Julianna élettörénete ihlette, de természetesen a mű fikció.
A valóságban Géczy Julianna a család birtokán született Osgyánban - Málnási Ödön szerint - 1688-ban. Atyja garamszegi Géczy Zsigmond karabélyos testőrezredes volt. Géczy Julianna a nála körülbelül 18 évvel idősebb labanc Korponay Jánoshoz ment feleségül, aki az ugyancsak labanc Koháry Istvánnal volt Munkácson, mint Thököly foglya, majd Koháry csábrági várának kapitányává tette. Ezt a várat megostromolta garamszegi Géczy Zsigmond, Julianna apja. A várat végül is Korponay feladta és a kurucokhoz állt.
Lőcsét a császári csapatok Heister és Löffelholtz vezetésével 1709. nov. 19-től 1710. febr. 13-ig ostromolták. Az áruló francia du Pres alezredes jan. 23-án este 8 órakor felrobbantotta a puskaporos tornyot, de a lőcseiek a császáriak következő ostromának visszaverését még jan. 24-én is megünnepelték. II. Rákóczi Ferenc emlékirataiban azt írta, hogy „Löfferholz e kudarc után sem vonul el Lőcse alól, Neje magyar asszony volt, hajdan Absolon (Dániel)-nak Thököly cancellárának hitvese. E nőnek sikerült cselszövényeivel megnyerni Andrássy tábornok kedvesét, hogy beszélje rá a tábornokot: alkudnék meg titokban Löffelholz-zal És e nő, hízelgései révén célt is ért…”
Gr. Bercsényi Miklós már 1710. febr. 24-én azzal vádolta br. Andrássy Istvánt, hogy „Lőcsét nem az ellenség ereje, hanem az ő istentelen hitetlensége vesztette el.” Minden valószínűség szerint Géczy Julianna magvaszakadt rokonának Dolhay Györgynek a birtokát szerette volna a királytól megszerezni magának és Gábris fiának örökségül, sőt vissza kívánta szerezni férje elkobzott birtokait is. Ez, és kedvese Andrássy gróf rábeszélése vihette rá, hogy gyertyájával jelt adjon az ellenségnek.
Később fordult a kocka, 1712. márc. 25-én, egy lengyelországi zarándoknak, Ebeczkynek, Rákóczi bujdosó titkárának levelét adták, melyet Géczy Julianna de Viard Péter császári vezérőrnagynak továbbított. Pünkösd hétfőjén a magát Pelárgus Jánosnak mondó személy gr. Esterházy Dánielnek, Ráday Pálnak, szendrei Török Andrásnak, telekesi Török Istvánnak, Náraynak, Semsey Miklósnak, Czelder Orbánnak, Winkler Vilmosnak, Rivier francia hadmérnök ezredesnek és Stéter tüzérparancsnoknak szóló, kurucoktól küldött levelet adott át Géczy Juliannának. E levelek általában arról szóltak, hogy atyja osgyáni birtokán kellene gyülekezniük a felkelést megbeszélendő. A Rádaynak és Riviernek írottak sifrírozottak (kódoltak) voltak. Ezeket a leveleket azonban Julianna át akarta adni a királynak. 1712 - ben Pozsonyban is járt, amikor jún. 9-én azt írta férjének, hogy az Esterházy Pál nádor az újlaki pusztát egyetlen szavára megadta és III. Károly is fogadta. Mielőtt a leveleket átadta volna a királynak híre ment, hogy Rákóczi és Bercsényi hazatértek. Erre Géczy Julianna a francia királynak a levelét és a Rádaynak szólót lemásolta, de az eredetieket elégette. Apjának szerepét igyekezett elkendőzni. Géczy Juliannát felségsértés és hűtlenség címén perbe fogták. A király kínvallatást rendelt el, de a bíróság tagjai otthagyták a bíróságot, mert a magyar jog szerint magyar nemest nem volt szabad kínvallatni. Más tagokkal egészítették ki a bíróságot és 1714. szept. 22-én a magyar történelemben először megcsigáztak egy nemesasszonyt. Julianna ekkor sem mondott többet: apjára semmiképp nem vallott; a terhelő bizonyítékul szolgáló leveleket nem adta elő. Ebből a bírái azt következtették, hogy a felkelés tervét a levelekkel együtt a vádlott koholta. A halálra Kopcsinay Ferenc a győri székeskáptalan magyar káplánja készítette elő. 1714. szept. 25 - én a győri piacon lefejezték és a káptalandombi temetőben temették el, de harminc évvel később a temetőt megszüntették és sírjának nyoma veszett.
A történelmi helyzet úgy hozta, hogy Géczy Julianna személyes és családja boldogulása érdekében fáradozva belebonyolódott az országos politika útvesztőibe. Lőcse városának elárulása miatt árulóvá, személyes csalódásai miatt a kurucok mellé állva hőssé tudott válni.
