Magyar Nagyasszonyok - Izabella királyné
(1519 - 1559)
Atyja Jagelló Zsigmond, az „öreg” lengyel király, anyja Bona Sforza milánói hercegnő.
Húsz éves korában, Krakkóban jegyezték el János király követei, akik Székesfehérvárra kisérték, ahol 1539. március 2-án házasságkötése alkalmával megkoronázták.
Fia János Zsigmond 1540. július 7-én született, de férje már július 22-én meghalt, fia gyámjául a pálos Frater György váradi püspököt és rokonát Petrovics Pétert jelölvén ki kormányzói hatalommal. Az erdélyi három nemzet hűséget esküdött a királynénak és a magyar rendek Rákos mezején királyukká választották a csecsemő János Zsigmondot.
Ferdinánd ellenkirály 1540. őszén és 1541. tavaszán ostromolta Buda várát, azonban a csecsemőkirály segítségéül felmentésre érkezett Nagy Szulejmán augusztus 29-én Óbudára hívta a csecsemőt és a királynét, miközben katonái megszállták és e csellel elfoglalták a budai királyi várat.
Reinhold Lubenau 1587-ben, a Budai várban járván még látta a királyné erényekkel festett szobájában a falon a híres feliratot: Isabella regina Sic fata volunt. Erdélyben azonban az a legenda terjed, hogy e feliratot- Sic fata volunt.- Erdély elhagyásakor véste volna a királyné egy fa oldalába. Izabella előbb Lippára majd Dévára költözött és végül 1542. elején székhelyét Gyulafehérvárra helyezte.
Ferdinánd biztosai Oppeln és Ratibor hercegségét és 100 000 arany forintot ajánlottak Izabellának, ha átadja Erdélyt, de erre a királyné nem volt hajlandó. Fráter György azonban megostromolta Gyulafehérvárott és legyőzte a segítségére siető oláh vajdákat, sőt a budai basát is.
1551. július 19-én kötött szerződés értelmében a királyné kénytelen volt Nagyenyeden átadni a Szent Koronát és előbb Kassára ment, amelyet zálogul kapott, amíg Ferdinánd lefizette a megállapodott összeget. 1552. március 12-én vonult be Oppeln városába, de ott semmit sem talált az ígéretekből. Ezért hazament Lengyelországba és ott előbb Varsóban, majd Piotrkowban, végül a magyar határ mentén a wisznici várban élt fiával.
Az ármányos Fráter Györgyöt I. Ferdinánd emberei meggyilkolták még 1551. december 17-én, így az ezt következő zűrzavar miatt az erdélyi rendek visszahívták Izabellát.
1556. október 22-én vonult be ünnepélyesen Kolozsvárra és erős kézzel kormányozta Erdélyt.
Az ellene Konstantinápolyban cselszövéseket fonó Bebek Ferencet, Kendi Antalt és Ferencet Gyulafehérvárott kivégeztette.
Izabellát 1559. október 8-án temették a gyulafehérvári székesegyházba, ahol márványszarkofágja máig is áll. A szarkofág fedőlapjára a királyné fekvő alakját faragták: fején és egyik kezében is korona, vánkosán országalma, a lábainál pedig két címerpajzs látható. Fia János Zsigmond - aki először II. János néven választott magyar király volt 1552-ig, majd hivatalosan 1570-től Erdély első fejedelme - 1571-ben követte őt a sírba, és az édesanyjáéhoz hasonlóan díszes szarkofágban mellette nyugszik.
A hagyomány szerint Izabella királynéé volt az a gyönyörű opál násfa, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum őriz.
