Nagykárolyi Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony
(1585 – 1622)
Magyar Nagyasszonyok - Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony
Édesatyja a Kaplony nembeli nagykárolyi Károlyi László, édesanyja (S)Zinyi Klára volt.
Édesszülei korán meghaltak, így az árvaságra jutott Károlyi Zsuzsannát Károlyi Mihály és Perényi Erzsébet nevelte fel Nagykárolyban. Ott ismerte meg iktári Bethlen Gábor, Bocskay István fejedelem főtanácsosa. A menyegzőt Szatmáron tartották 1605 májusában. Előbb vajdahunyadon laktak, majd más birtokokon is.
Férje segítette Báthory Gábort a trónra, de utóbb előle török területre kellett menekülnie 1612-ben. 1613. október 23-án azonban az erdélyi rendek Kolozsvárott fejedelemmé választották férjét, s ekkor Zsuzsanna a gyulafehérvári fejedelmi palotába költözött és mintaképe lett a házias magyar asszonyoknak és a takarékos gazdasszonyoknak.
Maga felügyelt a fejedelmi konyhára s még a táborba is küldött a férjének magasütötte friss, ropogós kenyeret.
A fejedelem a feleségét magán és közoklevelekben magasztalta és birtokadományokkal jutalmazta kedves kiváló szolgálatait és érdemeit.
Felsőmagyarországi hadjáratai idején férjurát követte s a közeli városokban tartózkodott, így többnyire Kassán, de olykor Váradon, Körmöcbányán-Besztercebányán, Pozsonyban és Rimaszombatban. Károlyi Zsuzsanna testőrsége hadnagyból, zászlótartóból, dobosból, kilenc tizedesből és 88 közlegényből állt. A táborozás alatt állandó levelezést folytatott a fejedelemmel, aki őt, mint „édes szerelmes szívét” a hadi és politikai viszonyokról is tudósította.
1620. augusztus 25-én, Besztercebányán Bethlen Gábort magyar királlyá választották és ezért Károlyi Zsuzsanna is viselte a „választott királyné” címet.
1621. áprilisától, azonban Károlyi Zsuzsanna mindinkább betegeskedett és 1622. május 13-án Kolozsvárt halt meg, miután végrendeletét a következő szavakkal kezdte:
„Én Károlyi Zsuzsanna Isten kegyelméből Magyarország választott királyné asszonya, Erdélyország fejedelemasszonya…”
Gyulafehérvárott 1622. július 1-én temették el a székesegyházban.
