Magyar Nagyasszonyok - Moór Anna
Alsó-őri Moór Anna az első magyar színésznő. Kelemen László, az első hivatásos színtársulat szervezője, színésze és igazgatója alapítja meg az Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaságot, 1790. szeptember 21-én, Kazinczy Ferenc és Gróf Ráday Pál támogatásával. Tagjai: Soós Márton, Horváth János, Baranyai Balázs, Ráth Pál, Ungvári István, Moór Anna, Termetzky Franciska, Nagy Erzsébet és Nagy Mária. Az első magyar hivatásos előadás 1790. október 25.-én, nem a Kazinczy lefordította Hamlet, hanem a Brühl Der Bürgermeister-ből, Simai Kristóf fordította Igazházi, egy kegyes jó atya című polgári dráma. Az előadás színhelye a budai Várszínház. A darabban Julis szerepét alakította Moór Anna.
1790-ben, 16 évesen, miután a középnemes fehérmegyei családból származó lányt édesapja kitagadta, csatlakozott a színtársulathoz és 1796-ig, a feloszlásig volt tagja. Legelső szerepével ő aratta a legnagyobb sikert. Saját kézzel varrta fellépő ruháit, a közönség szerette, szépségével, tehetségével hódított. A színtársulat vezető színésznője lett. Kazinczy így nyilatkozott róla: „A szép Moór Náninak nem kellé mester, őtet a természet szülte azzá. ... Szava, állása, mozgásai, különösen az a mesteri kéztartás is, csudálást érdemle.”
Tragédiák hősnőit, szenvedő asszonyokat, leányokat játszott, szerepelt énekes játékokban és táncprodukciókban is. Főbb szerepei: Eulália az „Embergyűlölés és megbánás” c.; Angyelika „A filozófus” c. darabban; Júlia a „Rómeó és Júlia”-ban; Cora „A nap szüze” c. darabban; Etelka „A megszomorított ártatlanság”-ban. Dugonics András Bátori Mária című és két másik művét dramatizálta.
1793-ban ment férjhez Rehák József ügyvédhez, aki a magyar színházügy pártfogója volt. 1794-ben a legszorgalmasabb színésznő díját, 100 forintot ő nyerte el. Sehi Ferencz kedvesének, Liptay Máriának akarta ezt megszerezni, ezért meghamísítva Rehákné aláírását, botrányba keverte. A közönség Annát előadás közben kipisszegte és ő kilépett a társaságból. Az alávaló Sehit leleplezték, bocsánatot kért, de a társaság jó hírnevét aláásta. Rehákné visszatért, alkalmanként még színpadra lépett, de még negyven éves sem volt, amikor visszavonult. 1796-ban, a Martinovics-mozgalom vérbefojtása után a társulat feloszlott. A magánéletben erényes, jó háziasszony, a pesti jótevő asszonyi egyesület tagja. 1828-ban férjével pilisvörösvári birtokukra költöztek, ahol 1842-ben, 68 éves korában halt meg.
Rehák Richárd őrnagy birtokában volt az 1815-ben készült, Donát János festette portré, amely szerint megmintázhattam a színésznőt. Ruháján a remény virágaival, kedves mosollyal, gráciával hajlik meg a közönség előtt, karjai szabadon, kecsesen nyúlnak ki. Sokszor mondta: „a kar szép formáját semmi sem fejlesztheti ki annyira, mozdulatainak semmi sem adhat annyi bájt, mint a fonás.” Valóban, rokkáján sokat font, szép karja volt még élemedett korában is.
Akkoriban a dráma és a színjátszás első célja az anyanyelv védelme, ápolása és fejlesztése. A magyar társadalomban kevesen tudják, hogy Moór Anna az első drámai színésznőnk.
Nemzeti öntudatunk ébresztője, a magyar nyelv őrzőangyala volt.
Moór Anna színésznő
|
