Patrona Hungariae Szűz Mária a magyarok védőszentje
Magyar Nagyasszonyok - Patrona Hungariae
Patrona Hungariae latinul a Magyarok Patrónája, nem más mint a Magyarok Nagyasszonya, a Boldogságos Szűz Mária. Ez a megnevezés az országalapító első királyunk, Szent István országfelajánlása jogán született. Halála előtt, 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, országát és koronáját Szűz Máriának adta örökségbe, s ezzel oltalmába ajánlotta. Ezért nevezik Magyarországot Mária országának. 1687-ben I. Lipót császár a pozsonyi országgyűlés alkalmából ünnepélyesen megismételte az országfelajánlást. 1693-ban, a török uralom alóli felszabadulásért, a bécsi Stefanskirchében újra hálát adott az Úrnak és Máriának a közbenjárásáért.
Az országfelajánlást 1896-ban Vaszary Kolos hercegprímás, 1998-ban pedig Paskai László bíboros úr is megismételte.
Jézus Krisztus édesanyját, Máriát az Istenhez legközelebb álló földi embert, az égi és földi szféra közti legfőbb közvetítőként tiszteljük. Mária patrónusi szerepére Clairvaux-i Szent Bernát: De diligendo deo című művének sorai mutatnak rá: „Az Úr akarata, hogy semmink se legyen, ami Mária kezén ne ment volna keresztül. S ugyanígy: ez az Ő akarata, hogy egészen Márián keresztül legyünk az Övéi.” A hívek védelmezője, imáik közvetítője az úgynevezett Köpönyeges-Mária ikonográfiai képtípusban jelenik meg.
A magyar ősvallásból az ősi Boldogasszony-képzet szerencsésen olvadt egybe a kereszténység felvételével, a Mária tisztelettel.
A Patrona Hungariae szobrom alkotásakor a Köpönyeges-Mária, az ősvallás Napba öltözött Boldogasszonya és a Magyarok Nagyasszonya ikonográfiájának képei lebegtek lelki szemem előtt. Ennek megfelelően a kompozícióban a Szűz Anya – a szentekhez illően – mezítelen lábával tapossa el a holdsarló alatt a kígyót, a gonoszt. Díszmagyar ruhában, fenséges királynői testtartásban, fején a Szent koronával, glóriával ül égi trónusán. Szép magyar nő, hosszú haját varkocsba fonva, visszatűzve viseli. Kedves és tiszta mosolyával megnyugvást, biztonságot és derűt sugároz. Bal karjában tartja gyermekét. A kis Jézus egyszerű ruhácskában, áldó kéztartásban glóriát visel. A Szűz Anya jobb kezében tulipános jogart tart, e motívum a magyar népművészetben az anyának és az anyaföldnek a szimbóluma. A magyar koronázási palást sátorszerűen borul Patrónánk vállára. Számomra fontos volt az üzenetértékű palást. Technikai szempontból ennek megoldása jelentette a kihívást. Gipsz felületre rajzoltam a palást motívumait, feliratát, majd ezt tűvel mélyítettem be. A lágy agyagot e felületbe nyomtam bele, így a motívumok hímzésszerűen kidomborodnak. Elképzelhetjük, hogy egy nagy, vékony és lágy agyaglappal nagyon nehéz bánni. Itt különösen, hiszen a lágy, domború motívumos külső felülethez nem lehetett hozzáérni, mert a domborítás megsérül. Végül a Szűz Anya puha vállára kellett borítani úgy, hogy az elbírja, valamint hozzá mintázni úgy, hogy ne szakadjon le, ami szinte fizikai képtelenség, mert a lágy agyag kinyúlik és a gravitáció miatt leszakad. Istennek hála nem adtam fel egykönnyen és a palást valóban sátorszerű lett. Szimbolikusan úgy érezhetjük, hogy e palást alatt védelmet találva elfér az összmagyarság!
Régi magyar Himnusz: Boldogasszony Anyánk
Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk, (Boldogasszony, Anyánk, Regina Patronánk)
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.
