Zadjeli és nádasi Slachta Margit szerzetes, az első magyar országgyülési képviselőnő Kassán született, 1884-ben. Lengyel nemesi származású ősei felvidéki gazdag földbirtokosok voltak. Édesapja, Slachta Kálmán pénzügyi szakember, három gyermekével kivándorolt Amerikába. Margit itthon maradt és német-francia szakos polgári iskolai tanári diplomát szerzett. Győrben és Budapesten is tanított, de már 1908-ban elsők között belépett a Szociális Missziótársulatba.
A keresztény nővédelem és a szociális munka élharcosaként, országszerte előadásokat tartott, társadalmi környezettanulmányokat készített, adományokat gyűjtött. 1915-ben szociális iskolát nyitott. Szerkesztette a Keresztény Nő katolikus lapot. A Keresztényszocialista Párt, majd a Keresztényszocális Néppárt tagja. 1918 októberétől az általa szervezett Keresztény Női Tábort vezeti. 1920-ban ő lesz az első magyar országgyűlési képviselőnő. 1922-ig parlamenti felszólalásaiban a nők jogai, az általános választójog, a nincstelenek földhöz juttatásának problémájáért küzd. Budapesten elindította az iskolanővéri intézményt. Megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, 1923-ban, amelynek 1963-ig főnöknője volt. 1933-ban megalakította a Szentlélek Szövetséget. 1934-ben A Lélek Szava címmel lapot indított, amelyben a náci ideológiát bírálta. 1937-ben megnyitotta a Katolikus Női Szociális Képzőt, ahol szociálismunkásokat tanítottak. Elhatárolódott a zsidótörvényektől; petíciókat írt a hatóságoknak, a munkaszolgálatosok érdekében is beadvánnyal élt. Tiltakozott a deportálások ellen. A testvérekkel, a Thököly úti rendházban több mint 1000 ember életét mentette meg; később a nyilasok körülményein is próbált enyhíteni. Mindenkiben a segítségre szoruló embert látta.
Az 1945-ben ismét bekerült a parlamentbe. A jogelviség, a jogbiztonság és a jogrend kérdései, a határon túli magyarság védelme foglalkoztatta; ellenezte az egyházi iskolák államosítását. A hitoktatás szabadságáért mondott beszéde miatt, róla mondták: „Egyetlen férfi a Nemzetgyűlésben!”
Antikommunista, szovjetellenes nézeteket vallott, így a kommunista diktatúra elől, 1949-ben, az Egyesült Államokba emigrált. Nemes Margitként szerepelt a Szabad Európa Rádióban. Memorandumot intézett Truman elnökhöz és az USA püspökeihez, hogy felhívja figyelmüket a kommunista országokban élők nehéz helyzetére. Mindszenty József érsek bebörtönzése ellen tiltakozásokat gyűjtött. Az 1956-os menekülteken is igyekezett segíteni. Buffalo-ban, a Szociális Testvérek rendházában hunyt el. 1985-ben nyerte el a Világ Igaza címet, emlékére fát ültettek az izraeli Yad Vashem Intézet kertjében és a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelében is részesült.
A kompozíció törékeny, pici, jóságos tekintető nagyasszonya a Szociális Testvérek apátnőjeként, a rájuk jellemző viseletben, szerényen mosolyog ránk. Teljes alakját szinte magába öleli az a pad, amelynek hátlapja magyar tulipán motívumokból font, keresztet formázó életfa. Rendkívül fontos ez a szimbólum, hiszen egész életét meghatározta a három sarkalatos erény: a hit, a remény és a szeretet. Valóban a szeretet, az igazságosság, a béke eszköze, a remény hordozója, a szegények és az elnyomottak szolgálója volt.
