Sövényházy Márta domonkos apáca
(XVI. század első fele)
Magyar Nagyasszonyok - Sövényházy Márta
(XVI. század első fele)
Történelmünk során az első beazonosítható miniatúrafestő domonkosrendi apáca valószínűleg abból a nemzetségből való, amelyből az 1505-ös rákosi országgyűlésen jelen lévő Sövényházy István, Csongrád vármegye követe származott. Az ő felesége Telegdy Kata volt, Dorottya nevű leánya pedig Révay Istvánné lett 1528-ban és fiát, Ferencet még 1549-ben is említik.
Nem ismerjük azonban, hogy Sövényházy Márta pontosan hogyan kapcsolódik ehhez a családhoz, amelynek birtoka és névadó helysége Csongrád vármegyében Pusztaszerrel határos.
Sövényházy Mártáról biztosan állíthatjuk, hogy ő másolta a Tewrewk – kódexet és az Érsekújvári – kódex háromnegyed részét, több mint 200 lapot és ő készítette abban, azokat a festett miniatúraképeket is, amelyek Krisztus szenvedését ábrázolják.
Az ő kézírásában maradt fenn Alexandriai Szent Katalin többszázsoros magyarul írott verses legendája is, amelyet egyébként sokáig Temesvári Pelbártnak tulajdonítottak.
Az oly kevés információ kiegészítéseképpen megállapíthatjuk, hogy a latin nyelvet csodálatos szép stílusban fordító Sövényházy Márta bizonyosan nem egyedül művelte ezt a gyönyörű mesterséget, hiszen a fent említett két kódex vallásos elmélkedéseket, prédikációkat, legendákat tartalmazó szövegeiben még két más, sajnos anonim, apácatársának a stílusát vélik felfedezni a kutatók.
Az addig ismert utolsó információ Sövényházi Márta sorsáról az az, hogy apácatársaival
1529 - 1531 között a török veszély miatt a Nyulak szigetéről Nagyváradra költözött.
Alexandriai Szent Katalin legendájának verses fordításából idézünk:
„Jézus monda szíz anyjának.
Ki igen jó lén Katherinának:
˝Azért jó asszonyom édes anyám,
Örülvén teszem,
Hogy őt jegyesemmé veszem,
És ennek jelenségére,
És őneki tisztességére
Ím gyűrűmet neki adom,
És ím ma őt jegyesemmé fogadom.˝
És ezt megmondván, gyűrüjét / kivevé,
És az szíz ujjában tevé,
És neki ily beszédet mondván,
És ily szerrel megnyilatkozván:
˝Én szerető szép jegyesem
Katerina, és én választott jó kegyesem,
Ím látod dicsőségemet,
Ismerjed meg már jegyesödet!˝
És annak utána ezt tevé
Hogy magát imígy megjelenté.”
