Nádudvari Tormay Cécile - Teréz a századforduló legnagyobb magyar írónője, műfordító és közéleti személyiség. 1876-ban született jeles elődökkel büszkélkedő, középnemesi családban. Arisztokrata és kozmopolita környezetben nevelkedett. Édesapja, Tormay Béla, mezőgazdasági szaktekintély, államtitkár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Édesanyja Barkassy Hermin, régi magyar nemzettség leszármazottja. Már négyévesen ír és olvas, 14 évesen, magántanulóként tette le az állami képesítő vizsgát. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven, eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.
A magyar irodalmat sok remekművel ajándékozta meg. Legtöbbjük a világháború után született és több nyelvre lefordítva, nemzetközi elismerést hoztak: 1899-ben az Apródszerelem, 1905-ben az Emberek a kövek közt és 1914-ben a Régi ház című családregényével elnyerte a MTA Pétzely-díját. Középkori legendáinkat Magyar Legendárium címmel latinról magyarra fordította. Utolsó műve Az ősi küldött történelmi regény befejezetlenül maradt.
1900 – 1914 között olasz, német és francia arisztokrata körök elismert tagja. Gabriele D’ Annunzio és Anatole France írófejedelmek barátja.
Az első világháború idején, a múzsák hallgattak, de az írónő nem ült tétlenül, önkéntesként a vöröskeresztnél szolgált. A háború, a Trianon utáni országcsonkítás és az azt követő összeomlás krónikája a Bujdosó könyv. Kétkötetes, naplószerű regény és az 1918 – 1919 közti időszakról szól. Megrázó írás azokról a megpróbáltatásokról, amelyeket a magyar nemzetnek át kellett átélnie. Több nyelven megjelent, sikert aratva.
E könyvéért nacionalizmussal vádolták és a kommunizmus alatt, betiltották, halálra ítélték, bujdokolnia kellett. Szomorú, hogy 1990-ig a nevét sem írták le, elhallgatták.
1919-ben megalakította a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, mert felismerte, hogy hazájáért és népéért így többet tehet. Később ő akadályozta meg, hogy a Szövetség politikai párttá váljon. 1923-ban alapította meg és szerkesztette is a Napkelet folyóiratot. Közéleti és kulturális tevékenységéért 1930-ban Horthy Miklós kormányzó Corvin-koszorút adományozott neki. 1935-ben Marie Curie halálával megüresedő székbe a Népszövetség és a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottsága Genfben őt választotta meg. Itt folytatta küzdelmét Trianon revíziójáért. 1936-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték, amelyet 1937-ben bekövetkező halála miatt nem kaphatott meg.
Az írónő a kompozícióban art deco stílusú hármas halmot idéző padon ül. A pad hátsó oldalának kőfala első írására és szilárd családi alapjaira utal. A félköríves pad körülöleli őt, hátfalán áttört babérlevelek formázzák méltán megérdemelt babérkoszorúját. Korhű viseletben, elegáns kalappal jelenik meg. Ruhájának nyakát a Corvin-koszorú kitűzője fogja össze. Egyenes derékkal, bal kezével ölében tartja naplóját, míg jobb karja, ujjaiban írótollával, a pad hátlapján nyugszik. A hazaszeretet, nemes pátosz, jóság és erő megtestesítője. Az első és egyetlen Nobel-díjra jelölt magyar írónő büszkén vallotta: „Az áldozat, nemes energia, soha nem veszhet el.”
Tormay Cécile áldozata valóban nemes és soha nem vész el!
