Tóth Ilona Gizella Budapesten, Árpádföldön született 1932-ben. Édesapja műasztalos segéd, édesanyja tanítónő volt. A szülők 1934-ben elváltak, a kislányt anyja nevelte fel.
Az 1956-os forradalom kitörésekor csak 24 éves volt. 1951 – ben érettségizett, a gimnáziumában DISZ – titkár volt. Még ebben az évben felvették az orvostudományi egyetemre. A forradalom előtt a Péterfy Sándor utcai kórházban végezte belgyógyászati gyakorlatát.
Részt vett az október 23-i tüntetésen. Két nap múlva már az Önkéntes Mentőszolgálat tagjai között találjuk. Társaival a harcok alatt sebesülteket szállított, a fegyveres csapatokat kötszerrel, élelmiszerrel látta el. Állítólag az egyik alkalommal vöröskeresztes szalagját levéve az egyik házból kézigránáttal megcélzott egy szovjet tankot.
A Szent Domonkos utcai szükségkórház irányítását magára vállalta. Itt a fekvő betegek száma 20 – 30 között váltakozott, az ambulánsok száma ennél valamivel kevesebb volt. A gyógyszereket, nyers élelmiszereket a Péterfy utcából szállították ide, ahol a főzést a helyszínen kellett megoldani.
A forradalmárok közül jó néhányat Tóth Ilona felvett betegállományba, 50 főről 70 –re emelve annak számát. Kezelt egy sebesült szovjet katonát is, óvta biztonságát, majd Pestújhelyre, a szovjet kórházba szállítatta. A szükségkórház stencilgépén röpcédulákat sokszorosított, sőt lehetőséget adott Obersovszky Gyula és Gáli József íróknak Élünk című illegális lapjuk sokszorosítására. Mindezekért 1956 november. 20-án letartóztatták.
Eleinte röpcédula-készítéssel és – terjesztéssel, később viszont azzal vádolták meg, hogy valójában egy kétes személyazonosságú egyén szívébe halált okozó injekciót adott. A vádiratokban foglaltak megítélésével kapcsolatban a történészek véleménye eltérő. Egyes kutatók csupán a gyilkosság tényét, míg mások a kérdéses személy létezését is kétségbe vonják. Tény az, hogy a per a sajtó nyilvánossága előtt folyt, nyilvánvalóan koncepciós perről volt szó.. Elsőrendű vádlottként mindkét fokon halálra ítélték, és három társával együtt kivégezték.
1992-ben a Pofosz képviseletében Wittner Mária és Horváth Tamás kérte az Igazságügyi Minisztériumtól a Tóth Ilona - ügy felülvizsgálatát. Az 56-os szervezetek egyes tagjai létrehozták a Tóth Ilona Baráti Kört, amely céljául tűzte ki, hogy a közvéleményt megismertesse az igazsággal.
Egy 2000 – ben hozott törvény alapján, a forradalom utáni köztörvényes bűncselekmények miatt hozott ítéleteket megsemmisítették. Ennek alapján a Fővárosi bíróság 2001- ben semmissé nyilvánítatta az 1957-es ítéletet. A határozat Tóth Ilona nevét is tartalmazta.
