Erdélyben, Gyergyóditrón született. Példaképe négy évvel idősebb bátyja volt, aki a budapesti Tudományegyetemen geológiát tanult. Érettségi vizsgája után, 1908 - ban testvére nyomdokain haladva kezdte meg, egyetemi tanulmányait, mineralógussá képezve magát. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1913-ban diplomamunkáját egyetemi pályadíjjal jutalmazták. Azt követően a 1913-tól lőcsei, majd 1919 – től a szombathelyi gimnáziumban tanított.
Kutatómunkájának középpontjában az ásványok kristályszerkezetének vizsgálata állt, de foglalkozott kőzettani és meteoritkutatással is. Felfigyeltek tevékenységére és a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárába ajánlottak állást neki. 1920-tól itt működött, így ő az első magyar kutatónő.
A múzeumi állattár beosztott helyettes tanára Dudich Endre, a későbbi jeles zoológus felesége lett.
Munkássága elsősorban a hazai és külföldi ásványok kristálytani vizsgálatára összpontosult. Különösen kalcitvizsgálatai jelentősek. A külföldi szaklapokban is jelentek meg írásai. Szakirodalmi munkássága tehát számottevő. 1925 – ben az első nő szerző volt, akinek munkáit. bemutatták a Magyar Tudományos Akadémia ülésein, s ennek kiadásában jelentek meg írásai. A természet talán leglátványosabb ásványáról, a kalcitról, a sok színben előforduló, változatos kristályszerkezettel rendelkező anyagról – ide tartozik a mészkő, a márvány, a kréta és a csepkő is – 1932 –ben jelentette meg forrásértékű művét az MTA Matematikai és Természettudományi Értesítőjében.
Mindössze 40 éves, 1930 –ban, amikor ugyancsak első nőként egyetemi magántanárrá nevezték ki Debrecenbe, ahol 1941 –től az egyetem rendes, kinevezett, főállású tanára lett, kristálytant tanított. Tehát ő az első nő hazánkban, aki tudományos fokozatot ért el. Családjában ő a 4-ik egyetemi tanár, Aladár bátyja, Miklós öccse és férje Dudich Endre után.
Koch Sándorral együtt írt „A drágakövek, különös tekintettel a mesterséges drágakövekre „ című, könyvéért 1935 – ben Rauer - díjjat kapott. Fő művei: A vaskői aragonit kristályalakja (1926), Kristálytani vizsgálatok magyarországi kalcitokon (1927), Adatok a hazai kalcitok kristálytani ismeretéhez (1932), Magyarország meteorit gyűjteményei (1951).
1938-ban, 48 éves korában korkedvezményes nyugdíjazását kérte, hogy kutatói és pedagógiai tevékenységének szentelhesse életét.
Az első kutatónő és egyetemi tanár 1945-ben hunyt el, Sopronban.
Emlékére a Magyarhoni Földtani Társulat 1964-ben 3 évenként kiosztásra kerülő Vendl Mária - emlékdíjat létesített. E díjat a névadó által megkezdett úton legtovább jutó fiatal magyar geológusoknak ítélnek oda.
