Édesapja Tüdős Márton, a Debreceni Első Takarékpénztár jogtanácsosa, országgyűlési képviselő, édesanyja, Kálmánchey Irén neves debreceni ügyvéd lánya volt. Középiskolai tanulmányait hat éven át a debreceni Dóczy – Leányiskola első – felső osztályában folytatta. 1910 – 11 – ben megtanult franciául és angolul is. Hazatérve, 1915 –től, Budapesten az akkori Mintarajztanodában, a mai Iparművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait textil szakon. A Pázmány Péter Tudományegyetemen, néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt. Érdekes életrajzi adat az, hogy 1915-ben a Hadsegélyező Egylet által szervezett jótékonysági esten magyar szólótáncot járt Bihary, Csermák és Lavotta zenére. Blaha Lujza, a nemzet csalogánya tetszésének kifejezése jeléül fiatalkori magyar ruhájával ajándékozta meg. A később divattervezővé vált Klárára, ez valószínűleg rendkívüli hatással volt. Művészkarrier helyett, azonban családja 1919-ben férjhez kényszeríttette Szunyogh Rudolf debreceni huszárfőhadnagyhoz, akitől 2 év múltán született meg Judit nevű leánya. Férje korházba került, érsemjéni birtokukat pedig Trianon elcsatolta. Nyolc éves kislányát nagynénjére bízva, felköltözött Pestre.
1925-ben került az Operaházhoz, ahol a jelmezműhely vezetője és jelmeztervezője volt. Ő tervezte az 1926-os premierre Kodály Zoltán Háry János c. operájának jelmezeit. A 30-as évektől munkája mellett, jó néhány balettszüzsét és színházi darabot is írt, később fantáziáját a rendezés terén filmben és színdarabban is kamatoztatta. 1923 – ban ismerkedett meg Zsindely Ferenccel, akinek méltó társa lett. Második férje kultuszminisztériumi államtitkár, később kereskedelmi miniszter volt, aki nem engedte, hogy továbbra is az állami színházban dolgozzon. Kreativitását, újító nagyszerű gondolatait a 1930-as években, a Belvárosban, Pántlika néven nyitott divatszalonjában élhette ki, ahol tervezésében divatba hozta a sújtásokkal, paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített, mégis modern vonalú magyar ruhákat. 1938 –ban a kormányzóné díszmagyar ruháját is ő tervezte. Terveinek és ruháinak híre egészen a divatszakma fellegvárába, Párizsba is eljutott.
Sikerei csúcsán Ravasz László püspök kérésére, 1944-ben megszervezte az Országos Református Nőszövetséget, amelynek elnöke lett. A szövetség lapja, a Magyar Asszony is neki köszönhető. A svéd misszióval karöltve nem nézhette tétlenül a szenvedők sorsát, számos üldözöttnek adott menedéket. Több tucat embert bújtatott saját és Darányi miniszterelnök villájában. Mosott, főzött rájuk, tüzelőt, élelmet, sőt hamis papírokat szerzett nekik. 1978- ban, Zürichben megjelenő Csizma az asztalon című visszaemlékezéseiben a megszállás alatti időre így emlékszik: „Akkor nem tudtam, de ma már tudom, hogy nagy erős angyalok őrizték a kapukat.” 1952-ben férjével együtt kitelepítették. 1963-ig, 12 évig, tartó kitelepítés alatt Balatonlellén egy nyaraló házmestereként tengették életüket. Küldetéstudata oly messzire ragadta, hogy leányát 69 éves korában látta viszont Ausztráliában. Művei mind a magyar társadalom épülésének szolgálatára születtek: Ünneplő. Új magyar díszruha sorozat, A falu protestáns értelmisége a magyar kultúra szolgálatában, Isten markában.
Klára asszony azok közé tartozott, aki elképzeléseit meg tudta valósítani. Nemcsak remek gyakorlati és üzleti érzékkel, hanem rendkívüli szociális érzékenységgel áldotta meg az Úr, aki 1980 ápr. 16 –án szólította magához. Végrendeletében Dizseri Esztert bízta meg szellemi hagyatékának gondozásával, aki a Magyarországi Református Egyház Kálvin János kiadója segítségével 1994 – ben adta ki a magyar divattervezés első nagyasszonyáról elnevezett kiváló monográfiát. A Göncz Árpádné írta előszóból idézünk: „Példaképül maradt a háború alatti embermentése, a kitelepítésben való helytállása. Életét ugyanazok a kegyetlenkedések nehezítették, mint bármelyikünkét. Erejét ugyanaz az istenhit adta, mint mindannyiunkét, akik ép lélekkel éltük túl az embertelenséget. És példakép lesz számunkra öregkora is: a betegségek elviselése és körülötte élők szolgálata, a mindvégig megőrzött bölcsessége. Boldog vagyok, hogy most dokumentáltan megismerhetjük mindannyian életét és munkáit.”
