Sikorski Tádéné Zsolnay Júlia a „legnagyobb magyar fazekasként” tisztelt, Zsolnay Vilmos kisebbik leánya. Édesapja az Osztrák-Magyar Monarchia ma is működő, egyik legnagyobb finomkerámia-ipari gyárkomplexumát fejlesztette ki a XIX. század utolsó harmadában.
Technikai találmányok sora fűződik Zsolnay Vilmos nevéhez. A korábban említett eozin máz és pirogránit mellett, az első találmánya az 1870-es évek során a porcelánfajansz. A kínai porcelán anyagának finomsága, mázainak színvilága elvarázsolta. Ezt 1400 Celsius fokon égetik, de ezen a hőmérsékleten a színező festékek nagy része elég. Számos kísérlet után, 1877 végére sikerült máz feletti díszítéssel, alacsonyabb hőfokon égő mázat létrehozni. Az 1250-1280 Celsius fokon égetett elefántcsontszínű Zsolnay-porcelán felületének dekorálására nem porcelánfestéket használt, hanem az alapmázba keverte a szintesteket és azt tollal felvíve a felületre, plasztikus és ragyogó színű mintákat tudott kivitelezni. Az általa kidolgozott technika azóta is egyedülálló a világon és a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. ma is csodálatos darabokat készít belőlük.
A Zsolnay család termékei külföldi bemutatkozások alkalmával, a világkiállításokon – Bécs, 1873; Párizs, 1878; Sydney, 1879; Chicago, 1893; Brüsszel, 1897 – számos díjat nyertek el. A kor kerámiaművészetét meghatározó, nemzetközi stiláris és technikai irányvonalat követve, a formagazdagság mellett, a magas színvonal sem maradt el. Az 1870-es évek közepén, a gyár fejlődésében a Zsolnay család tagjainak is nagy része volt. A fiú, Miklós a megrendelőkkel való kapcsolat megteremtésében, ápolásában vette ki részét, a lányok pedig a díszítőtervezésben kísérleteztek. Júlia nevéhez döntően a perzsa, az indiai és a lótuszvirág motívum díszítő ornamentikái köthetők. Férje, a lengyel származású, híres bécsi építész, Sikorski Tádé, 1883-tól a gyár művészeti vezetője lett. Tervezőművészként jelentős szerepe volt az épületdíszítő burkolatok fejlesztésében, ő tervezte a Zsolnay-mauzóleumot. Júlia függetlenítve magát a gyártól, festőművész lett. Gyermekei születése után, sőt idős korában is alkotott.
Az államosítás után, mindenétől megfosztva, Miklós fia lakásában élt és 93 évesen halt meg. Festményeit magángyűjtemények őrzik.
Zsolnay Júlia alakja a talpazat közepén ül és egy Zsolnay porcelán tányért díszit. Ez napjainkban készült és a Zsolnay Főnix-madaras ebédlőkészlet része. Fejét kissé balra fordítva, baljában tartja tányérját, míg jobb kezében pennája látható. Dús haját a kor divatjának megfelelően feltűzve, leomló loknikban hordja. A kompozíció talapzata egy antik Zsolnay barokk névjegytartó tál formája alapján készült, felületén csak sejtetve az indákat. A barokk kagylómotívum légiesen áttört egyéni változata a hátoldalon jelenik meg. E csipkeszerű megoldás a historizáló stílusú Zsolnay dísztárgyakat idézi meg.
A kompozíció egy nyitott tengeri kagyló, közepén az igazgyönggyel, Júliával.
A kagylónak két jelentése van: szimbóluma a Zsolnay családnak és Júlia maga az igazgyöngy, de jelentheti a Zsolnay gyárat is, amelyből igazgyöngyökként termelődtek ki a magyarság hírnevét messze földön is képviselő, szebbnél-szebb, öttornyú emblémás alkotások.
