A Regnum Marianum Magyarország régi latin nyelvű elnevezése. Jelentése: Mária királysága. A kifejezés a hagyományból ered, mely szerint az örökös nélkül maradt Szent István király a halála előtti napon vagyis 1038. augusztus 14-én Székesfehérvárott a Szent Koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta föl. A Mária mint védőszent iránti vallásos tisztelet mindig jelentős volt Magyarországon, ennek oka a pogány magyarok ősi anyaistene a Boldogasszony tovább élése.
Mária országa - Regnum Marianum
A Boldogasszony elnevezés az egykori pogányságból és az ősmagyar vallásból táplálkozhatott. A Boldogasszony az ősi asszonyistenség neve, melyet Szent Gellért püspök tanácsára aztán a keresztény térítők Szűz Máriára alkalmaztak. Szent Gellért legendája szerint „És az ő (t. i. Szt. Gellért) tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák”.
A Dunántúl és Erdély honfoglalás előtti, szorosan összekapcsolódó kultúrák és mitológiák egyik bizonyítéka az avar kori istenanyaszobrok, amelynek egyenes folytatása például az andocsi és csíksomlyói Szűzanya-tisztelet és Babba-Mária, a Napba öltözött asszony tisztelete.
Az elmélet Kálmány Lajostól származik először, aki a 19. század végén Szeged környéki gyűjtése és a Mária-ünnepek elnevezései alapján arra a következtetésre jutott, hogy Boldogasszony a magyar ősvallás istenasszonya lehetett. Egyik erős érve a Boldogasszony ágya kifejezés volt, melyet a gyermekágyas asszony fekvőhelyére használtak.
