A hajdan költőnek készült Grétsy László nyelvművelő műsorai feledtetik, hogy valaha álmosítónak tartottuk a grammatikát. A most nyolcvanéves nyelvész elmondja, hogy szerinte miért nincs szükség új Kazinczyra. Gyerekkora óta nagy játékos, felüdülésként olykor Kaszparovval sakkozik.
Jóval azelőtt lett "celeb" Grétsy László, hogy a ma oly elterjedt, angol eredetű szó meghonosodott a magyarban, és a megnevezés – itthoni története hét-nyolc éve alatt – olyan jelentésmódosuláson ment át, amely miatt mostanra szinte sértő megjegyzéssé vált, hiszen értéket fel nem mutató, a képernyőn csupán tetszelgő szereplőket illetnek vele.
A nyolcvanadik születésnapjához érkezett nyelvész tényleg nagyhírű ember lett a televíziózás révén. Nyelvművelő műsorait 1960 óta láthatja-hallhatja a közönség. A Vágó Istvánnal közös Álljunk meg egy szóra! tíz évet ért meg, a korábbi A nyelv világa pedig tizenhét esztendeig műsoron volt. Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke igazi őre a nyelvnek, számos ismeretterjesztő rovata van újságokban. Érdekesen, tréfásan közelíti meg a sokak által unalmasnak tartott témát.
Kölyökkora óta legkedvesebb időtöltése a nyelvi játék – mondja. "Tízéves voltam, amikor első saját készítésű keresztrejtvényemet elküldtem a Fehér Barát című lapnak. Fő sorául közmondást választottam: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Meg is jelent az újságban, és egy nagy torta volt a jutalmam, amelyet futárral küldtek ki a lakásunkra. Ez a kedvtelés végigkísérte az életemet. Már meglett ember voltam, amikor 1970-ben az ugyancsak rejtvénybolond Vargha Balázzsal közösen megszerveztük a TIT-ben a Nyelvi játékok klubját, és húsz évig vezettük. Erről is megemlékezem a még idén megjelenő Nagy nyelvi játékkönyvben" – montda.
Azon kevesek közé tartozott Grétsy László, akiknek végig jeles bizonyítványuk volt, kitüntették Kiváló Diák- meg Rákosi Mátyás-emlékéremmel, és jutalmul fölvették a Lomonoszov Egyetemre, Moszkvába. De nem akart az orosz nyelv tudora, tanára vagy szovjet fizikus lenni. Figyelmeztették, hogy a visszautasítás következményeként esetleg nem kerül be az ELTE-re, de mégis bejutott magyar-történelem szakra.
"Elárulom, azzal a céllal mentem a bölcsészkarra, hogy költő leszek – folytatja –, de az első félév és Pais Dezső meggyőzött, hogy nekem a magyar nyelvvel kell foglalkoznom. Miután az aspirantúra tudományos továbbképzési éveit letöltöttem, a Nyelvtudományi Intézetbe, Lőrincze Lajos osztályára kerültem. Már az első napokban bedobtak a mélyvízbe, hetente kétszer teljesítettem például telefonszolgálatot. Sokan érdeklődtek nyelvi kérdések iránt. Ez azóta is így van, immár hatvan éve, csak most jobbára e-mailben kapom a kérdéseket, megjegyzéseket" – tette hozzá.
A nyelv nem romlik – hangsúlyozza Grétsy tanár úr –, legfeljebb nem rendeltetésszerűen használjuk. "A nyelvi rétegeket nem szabad összemosnunk, ebben óriási a pedagógusok és a közszereplők felelőssége. Az anyanyelvet elődeink végtelen sora alakította és örökítette ránk, ezért nekünk kutya kötelességünk úgy bánni vele, úgy őrizni, korszerűsíteni, hogy utódainkat kétszáz év múlva is jól szolgálja" – fogalmazott Grétsy László, aki nem helyesli az erőszakos magyarítást.
