Az öntöttvasművesség történetéről ad áttekintést az Öntöttvas csipkecsodák című kiállítás, amely 2012. október 11-én nyílik a győri Xántus János Múzeumban egy budapesti magángyűjtemény darabjaiból.
Korompay László és felesége évek óta gyarapítja a kollekciót, amelyből ezúttal számos értékes műtárgyat tárnak az érdeklődők elé. A győri kiállítás gerincét a 19. században Munkácson készült alkotások adják, de mellettük felvonultatják az európai vasöntés különleges dísztárgyait is.
Az egykori készítők vasba öntötték Kossuth Lajos és Petőfi mellszobrát és Napóleont, emellett művészi vasöntési technológiával formáztak kegytárgyakat, gyertyatartókat, csipkére emlékeztető díszítésű áttört tányérokat és egyéb vitrintárgyakat – mondta Székely Zoltán művészettörténész.
Mint rámutatott, az alkotások magukon viselik a klasszikus formákat, a historizmusra jellemző formai elemeket, és kifejezik a korabeli ízlésvilágot. Az öntöttvasművességről a legtöbb embernek az öntöttvas kályha jut eszébe, míg a tárlaton látható műtárgyak azt mutatják meg, hogy a művészi vasöntési technológia alkalmazásával művészi teljesítmény érhető el.
A művészi vasöntés technológiája az ipari forradalommal együtt érkezett Magyarországra. A legrégebbi emlékek a felvidéki Kisgaram (Rhónic) kincstári üzeméből valók, ám valóban európai rangú finomöntödeként a Schönborn grófok tulajdonában lévő, Munkács környéki vasgyár szelestói és frigyesfalvi öntödéje tevékenykedett 1835-től. Ezek az üzemek 1848-tól már önálló tervezésű modellekkel jelentek meg. A kisplasztikák, az áttört tálak, az íróasztali készletek és más használati tárgyak Schossel András szobrászművész irányításával készültek.
A művészi öntöttvas virágkora a 19. század fordulóján véget ért, de az igényes formázással készített dísztárgyak és használati eszközök a múlt század közepéig helyet kaptak a polgári otthonokban.
Az időszaki kiállítás az év végéig látogatható.
