Turul-házi Géza – (945 – 997) magyar fejedelem 972 és 997 között. Apja Taksony fejedelem, anyja egy előkelő besenyő nő, valószínűleg Tonuzoba besenyő nemzetségfő leánya volt. Géza fiát, Istvánt tekintjük a magyar állam megalapítójának, aki ezt a munkát nagyban apja tevékenységére építette.
Turul-házi Géza fejedelem 972-997
Taksony életében, Tar Zerind halála után elnyerte a bihari dukátust. Szállást létesített magának a Körösök szarvasi átkelőjénél Gyécsa faluban, a mai Décsipusztán. Az Al-Duna melletti Gyécsa – ma Divécs – létesítésével pedig ellenőrizhette a keleti kereskedelmet, amely célja ekkor Perejaszlavec volt a Duna-deltában. Ez lehetőséget adott neki diplomáciai kapcsolatok kiépítésére is. Ekkor jött létre Bizánc ellen a magyar-orosz-besenyő-bolgár szövetség, amely azonban 970-ben az arkadiopoliszi csatában döntő vereséget szenvedett Bizánctól. 971-ben Tzimiszkész János bizánci császár elfoglalta Bulgáriát, II. Borisz bolgár cárt foglyul ejtette, az önálló bolgár patriarkátust pedig megszüntette, beolvasztva azt a konstantinápolyiba. Géza számára ekkor már világos volt, hogy a bizánci orientáció, a görög rítusú kereszténység felvétele Magyarország számára nem járható út.[2]
Kicsit korábban, 967 után a magyarokkal barátságos Arnulf bajor herceg leánya, Judit átadta felserdült fiának, Civakodó Henriknek a bajor és karintiai hercegséget, aki a magyarok ellen őrgrófságok felállításába kezdett. 971-re eltűntek tehát a határokról a barátok, a két császár, I. Ottó és I. Jóannész pedig szövetséget kötött egymással. 972 húsvétján II. Ottó társcsászár Rómában a Szent Péter-templomban oltár elé vezette Theofanu görög hercegnőt. A szertartást XIII. János pápa celebrálta. Amikor mindez Géza tudomására jutott, már nagyfejedelemként reagálhatott.
Hercegsége idején vehette feleségül Saroltot, az erdélyi Zombor gyulának a lányát, aki ekkor talán húszéves sem volt, de azután nagy befolyást gyakorolt egész uralkodására.
A bihari dukátus fejedelemmé válásakor Tar Zerind fiára, Koppányra szállt.
972 táján, Taksony nagyfejedelem halála után ő lett a Magyar Nagyfejedelemség uralkodója.
Külpolitikájában békére törekedett, hogy belső problémáira koncentrálhasson.
Géza megtiltotta a külföldi kalandozásokat. A nagyfejedelmi hatalomtól függetlenségüket megőrizni vágyó törzsi vezetők ellen kíméletlenül lépett fel, ezért az egykorú feljegyzések „véres kezű”-nek nevezik. De ezen belső harcok részleteiről – fia harcaival ellentétben – semmit sem tudunk. Halálakor már csak három törzsfő (Koppány, Prokuj gyula és Ajtony) nem hajlott meg a fejedelmi akarat előtt. Felső-tiszavidéki terjeszkedését jól mutatják a kétélű normann-kardos temetkezések, mivel ilyen fegyvert csak a német fegyveresek használtak az időben a Kárpát-medencében.
E külpolitika szolgálatába állította gyermekei kiházasítását is. Géza nagyfejedelem öt leánya Vitéz Boleszláv lengyel király, Thüringia grófja, Gabriel Radomir Bolgár cár, Orseoló Ottó, Aba Sámuel felségei lettek.
