Turul-házi I. András (1015 körül – 1060. december 5. előtt), Magyarország királya volt 1046 és 1060 között.
András 1046-ban tért vissza száműzetéséből a Magyar Királyságba, majd a pogányokkal átmenetileg szövetséget kötve a Vata-féle lázadás során megdöntötték Péter király uralmát, és még ebben az évben megkoronázták. Uralkodása során megerősítette a kereszténységet az országban, és sikeresen lépett fel a Német-római Birodalom támadásai ellen. Ugyan fiát, Salamont még élete során ifjabb királlyá koronáztatta, ám testvérének, Bélának trónra kerülését nem tudta megakadályozni. András nevéhez fűződik a Tihanyi apátság alapítása, és a Tihanyi alapítólevél is, amely az egyik legfontosabb magyar nyelvű szórványemléknek számít.
Turul nemzetség - I. András király
Miután trónra került, hozzálátott a pogányság felszámolásához, erélyesen lépett fel a nép körében a keresztény vallás ellenzőivel szemben. 1047-ben a keresztény szertartásrend szerint megkoronáztatta magát - a Monomakhosz-koronát IX. Kónsztantinosz bizánci császár küldte neki[3] - és megerősítette a kereszténységet, ismét Szent István rendelkezései szerint irányította a népét. Királlyá avatásával az ősi örökösödési rend – senioratus vagy successio gradualis – is visszaállt. 1047 elejére az ország egysége helyreállt, a királyi haderő az előkelők egységes támogatásával erőfölénybe került. A lázadók által legyilkolt papok pótlására Franciaországból érkeztek hittérítők. Ebben közrejátszhatott András felesége is, akinek egyik lánytestvére a francia király felesége volt. A belső rend helyreállítása után András első dolga a németekkel való békekeresés volt. Ennek érdekében már 1047-ben követeket küldött III. Henrikhez és kész volt területeket átengedni, valamint adót fizetni, de a hűbérességet nem vállalta. A béketárgyalások ekkor abbamaradtak, a német-római uralkodó figyelmét az itáliai területek kötötték le.
András felkészült arra, hogy idővel Henrik bosszút akar majd állni az elvesztett birtokáért. 1048 elején ezért hazahívta testvérérét Lengyelországból, és Bélát tette meg a magyar hadak fővezérévé, aki nagy politikai és hadvezetési tapasztalatokkal rendelkezett. András testvérének adta az ország egyharmadát (dukátus), ami a hatalmas terület mellett nagy fokú önállóságot is jelentett Béla számára.
András alapította a tihanyi apátságot, melynek 1055-ben kelt alapítólevelében találhatóak a magyar nyelv első összefüggő emlékei, ezek közül a legismertebb a „Feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fehérvárra menő hadi útra) frázis.
