V. István (1239. október 18. – 1272. augusztus 6.) Magyarország királya 1270 és 1272 között, IV. Béla király és Laszkarisz Mária királyné elsőszülött fia. 1246-tól 1257-ig szlavón herceg, majd erdélyi herceg (dux Transsilvanus), 1258 és 1260 között stájer herceg (dux Stiriae). 1260-tól ismét erdélyi herceg, 1262 végén az "ifjabb királyi" címet (iuinior rex) felvéve a keleti országrész de facto független uralkodója, e címét apja ellenében sikeresen megvédte. 1270-től haláláig egész Magyarország (totius Hungariae) királya.
Turul nemzetség - V. István király
Turul-házi IV. Béla és Laszkarisz Mária nyolcadik gyermekeként 1239-ben született mint elsőszülött fiú, ő lett a trón jog szerinti örököse. A tatárjárást szüleivel és lánytestvéreivel együtt Dalmáciában vészelte át. 1242-ben, I. Osl nembeli Herbord, a királyi udvar tagja őrizte és védelmezte tatároktól az újszülött herceget, amikor a klisszai várban tartották.
Apja már gyermekként megkoronáztatta. Még szintén gyermekként politikai érdekből, a kunokkal kötött szövetség jegyében, az országba visszatelepült kun fejedelemnek Szejhánnak Erzsébet nevű lányát jegyezték el vele. Házasságukból később öt leány és két fiúgyermek született. 1246-ban már mint megkoronázott királyt és Szlavónia hercegét említik.
