Kányai Kánya Kálmán József Edvárd (1926-ig Kánia) (Sopron, 1869. november 7. – Budapest, 1945. február 28.) magyar politikus, külügyminiszter, az Osztrák Császári Vaskorona-rend lovagja, a Magyar Érdemrend nagykeresztjének, a pápai Pius-rend nagykeresztjének, a Máltai Lovagrend magisztrátusi keresztjének, valamint számos más kitüntetésnek a tulajdonosa, császári és királyi udvari tanácsos.
Kánya Kálmán a két háború közötti magyar külpolitika grand old manje az Osztrák-Magyar Monarchia konzuli akadémiáján végzett és a monarchia külügyi szolgálatában kezdte meg diplomáciai pályafutását. Ausztria-Magyarország szétesése után az önálló magyar külügyminisztérium megszervezésében játszott meghatározó szerepet. A minisztérium vezértitkáraként annak tulajdonképpeni vezetője volt. E pozícióját feladva lett Magyarország berlini követe, 1925-ben. Kánya a Németországgal való együttműködésben kereste hazánk nemzetközi elfogadtatását és megerősödését csakúgy, mint a területi revízió ábrándjának valóra váltását. Miniszterelnöke, Bethlen István egyetértésével igyekezett egyengetni Németország együttműködését Magyarország másik lehetséges külpolitikai partnerével, Olaszországgal. Noha Kánya a magyar diplomácia történetének kiemelkedő tehetségű képviselője volt, akinek habitusa teljes összhangban állt az általa elképzelt és képviselt magyar külpolitikai szerepvállalással, berlini ténykedése ellentmondásos volt, és nem hozta meg a várt sikert. Németország akkoriban nem tekintette partnernek (az európai revizionizmus élharcosának számító) Magyarországot, és az Olaszországgal való együttműködést terhelő nehézségeket sem lehetett elhárítani. A nagy gazdasági világválság által okozott külkereskedelmi problémák szintén megterhelték a magyar–német kapcsolatokat. Kánya nehéz természete és feltételezett szélsőjobboldali kapcsolatai a német külpolitikai körökben ráadásul ellenérzést szültek. Kánya – talán az általa Berlinben képviselt politika mérsékelt sikere miatt is – új terepet keresett ambíciói további kibontakoztatásának, ezért 1933-ban elvállalta Gömbös Gyula kormányának külügyminiszteri posztját. E minőségében már részese lehetett a német–olasz–magyar együttműködés létrejöttének, ám mindez már egy másik Németország részvételével és irányításával történt. Ez a Németország annak a náci pártnak és vezetőjének kormányzása alatt állt, amelyről és akikről Kányának lesújtó véleménye volt.
