Allegória: (gör.), általában oly kép, mely mást jelent, mint amit közvetlenül ábrázol s részletről részletre egy más, hozzá a hasonlóság viszonyában levő tárgyra utal, csakhogy ama tárgy eszméjét teljesebben és szabadabban fejezi ki.
görögül: képletesen beszélni - a jelkép azon fajtája, amelyben a kép jelentéstartalma a képhez képest külső tartalomként van megadva - hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora vagy megszemélyesítés. A középkor irodalmában vált rendkívül elterjedt költői eszközzé az az eljárás, hogy elvont fogalmakat, erkölcsi, lelki sajátosságokat ( az Erény, a Bűn, a Szerelem, a Rágalom stb. ) megszemélyesítve szerepeltessenek költői alkotásokban, színművekben. Jellegzetes eljárása a misztérium és moralitásjátékoknak. Dante szerint a költészet igazi értéke a szép külső forma mögé rejtett igazság, s minden költői műnek szó szerinti értelmén kívül allegorikus és morális értelme is van.
