Brandenburgi Katalin erdélyi fejedelem 1629-1630
(1602. május 28. – 1649. augusztus 27.)
Bethlen Gábor második felesége és utódjaként erdélyi fejedelem.
Rövid uralkodását a pártviszályok jellemezték, fejedelmi hatalmát Bethlen Gábor végrendelete és az erdélyi országgyűlések korlátozták. Bethlen Gábor a házasságkötés után három évvel, 1629. november 15-én meghalt, s Brandenburgi Katalin elfoglalhatta a fejedelmi trónt. Még aznap értesítette II. Ferdinánd császárt a hét felső-tiszai vármegye visszaszolgáltatásáról, illetve fejedelemségének megerősítését kérte a török portától. Hatalma azonban nem volt szilárd: a rendek csak a Bethlen Gábor iránti tiszteletből fogadták el fejedelmüknek. Katalinnak nem volt önálló politikai elgondolása, egyedüli törekvése az volt, hogy a kormányzó gyámsága alól szabaduljon.
Brandenburgi Katalin erdélyi fejedelem 1629-1630
Az ország két pártra szakadt: az egyik oldalon állt a fejedelemasszony, illetve kegyence, Csáky István, valamint Kovacsóczy István tordai főispán, Kornis Zsigmond bihari és zarándi főispán, Haller István és Cserényi Farkas tanácsosok, Szunyog Gáspár kővári várkapitány, Liszti Ferenc szamosújvári várkapitány, illetve az erdélyi katolikusok, akik arra törekedtek, hogy Katalint felszabadítsák Bethlen István kormányzó gyámsága alól, illetve az osztrák befolyást növeljék. Az ellenoldalt Bethlen István vezette, hívei Zólyomi Dávid váradi és háromszéki főkapitány, ifjabb Bethlen István, a hajdúk vezére, Nagy Pál és Macskási Ferenc udvari kapitányok és Mikó Ferenc kincstárnok, csíki főkapitány, Kemény Boldizsár fogarasi főkapitány, Balassi Ferenc udvarhelyszéki főkapitány voltak, mellettük álltak az erdélyi protestánsok. A viszály csírája még Bethlen Gábor életében létezett, de ő féken tudta tartani a pártoskodókat.
A Csáky-párt Kővár vidékén katonai akciót készített elő, hogy a Bethlen Gábor temetése utáni országgyűlésen nyomást gyakorolhassanak az ellenpártra, azonban Bethlen István ezt az akciót meghiúsította. Az 1630. január-februári országgyűlés tovább korlátozta a fejedelmi hatalmat: tisztséget vagy birtokot csak a kormányzó és a fejedelmi tanács jóváhagyásával adományozhatott (III. tc.), a jószágokat illető ügyekben egyedül nem dönthetett (IV. tc.), magánjövedelmeit is a kormányzó és fejedelmi tanács által kinevezett és felügyelt kincstárnok kezelte (IX. tc.). Az 1630. júniusban megtartott medgyesi országgyűlés további korlátozásokat vezetett be: Csáky csak a fejedelmi tanács jóváhagyásával jöhetett az országba, és a fejedelemasszonyhoz írt leveleit pedig először Bethlen Istvánnak kellett elolvasnia. A nép gúnydalokat költött a fejedelemasszonyról és szeretőjéről; ezek egyike Georg Krauss segesvári krónikájában maradt fenn.
A medgyesi országgyűlés után a fejedelemasszony és a kormányzó között nyílt ellenségeskedésig fajult a viszony; mindkét fél attól tartott, hogy a másik az életére tör.[21] Amikor 1630. augusztusban Csáky István Katalin által finanszírozott csapatai készen álltak arra, hogy Erdélybe betörjenek, Bethlen István Rákóczi Györgytől kért segítséget, és felkínálta neki a fejedelemséget. Mire azonban Rákóczi a hajdúk élén Erdélybe indult volna, Katalint 1630. szeptember 28-án lemondatták, s Bethlen István lett a fejedelem.
