Historizmus, historizálás: Tágabb értelemben olyan, a jelen és a múlt távolságának tudatosításán alapuló szellemi magatartás, amelynek fontos eleme a hagyomány aktuális jelentőségének tudata. Így mindenfajta történelmi tudatnak és magának a történetírásnak is előfeltétele. Művészettörténeti értelemben a historizálás egyrészt a régi korok sajátosságainak felismerését, másrészt e sajátosságok tudatos felidézésével a történelmi távlat érzékeltetését jelenti. A mai művészettörténeti irodalomban a "historizmus" kifejezést két módon használják: szűkebb értelemben a 19. század jelenségéte, bizonyos történelmi stílusok formakészletének meghatározott funkciókban való alkalmazását (pl. "neoromanika","neogótika", "neoreneszánsz" stb.) jelöli. De a historizálás egyben művészi alapmagatartásként is felfogható: minden olyan korban lehetséges, amelyben valamely korábbi kor mintaképeit felélesztik. E felfogás értelmében a 15. századi reneszánsz is historizál: az antik művészeti formák többszöri újjáélesztésének egyik legfontosabb esete. Az antikizálás, klasszicizálás, neoklasszicizmus kifejezések ennek különböző árnyalatait jelölik.
