Iván Kovács László 1956-os forradalmár
(1930-1957)
Iván Kovács László raktáros
Corvin-köz
1930-ban, Debrecenben született; édesapja horthysta minősítése és a vele a háború végén, Nyugaton eltöltött egy év minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a jogi egyetemre nem vették fel. A Közgazdasági Egyetem esti tagozatára járt egy évig, majd 1955-56-ban a József Attila Szabadegyetem hallgatója volt. Eközben bányászként és különböző adminisztratív munkákkal kereste kenyerét. „Mindenütt a labdarúgó tudásom miatt alkalmaztak” –vélekedett erről később.
Hős 56-os forradalmárok - Iván Kovács László
1956. október 23-án csatlakozott a tüntetőkhöz: ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, sőt, tagja volt egy küldöttségnek, amely bejutott a Magyar Rádió épületébe, hogy tiltakozzon a karhatalmisták tüntetők elleni brutális fellépése miatt. A Corvin közi felkelőkhöz csatlakozott másnap. A harcokban mutatott bátorsága és megfontolt személyisége odavezetett, hogy parancsnokuknak választották. Ebben a tisztségében vett részt fegyverszüneti és nemzetőrségi tárgyalásokon. Október 28-án Nagy Imrének foglalta össze követeléseiket: az ország függetlenségének biztosítása, a szovjet csapatok kivonása, nemzetőrség szervezése a fegyveres felkelők bevonásával. A kormányhoz és a katonai vezetéshez eltérő módon viszonyult, s emiatt elszigetelődött a Corvin közi parancsnokság többi tagjától. Márton András ezredessel szemben például szívesebben látta volna Maléter Pált a honvédelmi miniszteri poszton. Ez vezetett november 1-jei leváltásához és Pongrátz Gergely főparancsnoki kinevezéséhez. Iván Kovács első parancsnokhelyettese lett a Corvin közi felkelőknek és a Nemzetőrség Operatív Bizottságába is beválasztották. November 4-én felvette a harcot a szovjet csapatokkal, társai azonban árulónak kiáltották ki és miközben a Kilián laktanyába kísérték kihallgatásra, megszökött. 1957 februárjában röpcédulákban szólított fel ellenállásra, Maléter Pál kiszabadítására szövött terveket, és hozzáfogott egy illegális párt, a Turul megszervezéséhez. Programjában a forradalom idején is hangoztatott követelésekkel állt elő: szabad, többpárti választásokat sürgetett, független Magyarországot, a statárium beszüntetését, a bebörtönzött felkelők szabadlábra helyezését.
1957. március 12-én letartóztatták. Első fokon a Pest Megyei Bíróság Major Miklósné vezette tanácsa szervezkedés vezetésének vádjával ítélte halálra. Ügyében egy volt karhatalmista fogoly vallomása sem segített, aki hangsúlyozta, hogy Iván Kovács László a forradalom napjaiban is céljának tekintette minél több ember megmentését. Az ítéletet másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével jogerőre emelte. 1957. december 30-án kivégezték.
