Rákoskeresztúron született 1940-ben. Asztalossegéd édesapja a világháborúban, a szovjet
fronton elesett. Édesanyja gyári munkás, préselő volt. Miután kijárta a nyolc általános
osztályt, az építőiparban segédmunkásként dolgozott, majd 1956 elejétől az Orion gyárban (az
édesanyja munkahelyén) kocsikísérőként szerzett állást 1200–1600 Ft-os fizetéssel. A
forradalom idején a XVII. kerületben lakott.
1956. október 28–29-én csatlakozott a Práter utcai iskolát elfoglaló felkelőkhöz. Bosnyák
Gábor rajában a Szabad Nép székház őrzésében és ÁVH-s, funkcionáriusok felkutatásában
vett részt. Október 30-án már csak a pártház elfoglalása után értek ki a Köztársaság térre, 31-
én fegyveresen biztosították a téren a kazamaták után kutató ásatásokat. A periratok szerint
november 4-ig volt a Práter utcaiak nemzetőre.
November 16-án elindult másodmagával kerékpáron, hogy elhagyja az országot. 20-án
éjszaka lépte át a határt, immár egy nagyobb társasággal. A lágerben Angliába toboroztak
bányamunkásokat, és január 7-én meg is érkezett tizedmagával a szigetországba. Három
hónapig dolgozott egy walesi bányában, de otthagyta, Londonban lágerben töltött két hetet,
majd újabb két hétig Hull-ban, a fagylaltgyárban végzett segédmunkát. Ezután
asztalosmunkát vállalt egy antennagyártó cégnél. Létszámcsökkentés következtében
visszakerült Londonba, a magyar emigránsok szállójába. Az angol rendőrség – miután egy
razzia során fegyvernek minősülő boxert talált nála – egy hónapos vizsgálati fogság után
három hónapra ítélte, egy évre felfüggesztve. Egy verekedés miatt ítélete jogerőssé vált, a
fiatalkorúak börtönébe került. Két havi angliai raboskodás után 1958. június 27-én a
hazatelepítési bizottság közreműködésével visszatért Magyarországra, és Budapesten, a
Phylaxia Vállalatnál helyezkedett el. 1958. július 22-én letartóztatták, és a „Fáncsik-per” VII.
rendű vádlottjaként az I. fokú Tutsek-tanács – noha 1956-ban még csak 16 éves volt, és
semmi sem bizonyította, hogy erőszakos cselekményt követett volna el – halálra ítélte. A II.
fokú bíróság azonban elegendőnek látta a tíz évnyi szabadságvesztést is. 1963. március 26-án
szabadult.
