Szeles Erika Kornélia 1956-os szabadságharcos és mártír
(1941-1956)
Szeles Erika Kornélia magyar szakácstanuló, az 1956-os forradalom mártírja.
Az 1981-es Berlingske Tiende című lapban jelent meg "A hős Erika halott" című újságcikkben az Erikával ugyanazon szakácsiskolába járó Árki József mesélte el, hogy Erikát ugyanezen idősebb barátja vitte a felkelők közé. Erika néhány diáktársát is elhívta a felkelő csoportba, akik megtanították géppisztollyal bánni. 1956. november 1. környékén készíthette róla a híres képet egy dán fotóriporter, Vagn Hansen. A képen az akkor 15 éves Erika mosolyogva állt modellt pufajkában, gumicsizmában és egy orosz géppisztollyal a kezében. November 1 után a barátok, akik tudtak az orosz egységek Magyarországra való betöréséről, aggódtak Erika biztonságáért és meggyőzték, hogy még túl fiatal a harchoz. Erika beleegyezett, hogy letegye a fegyvert és november 4-e után önkéntes ápolónővérként csatlakozott a Vöröskereszthez.
Hős 56-os forradalmárok - Szeles Erika Kornélia
1956. november 8-án Ivanits György volt szomszéd elmesélése alapján "megjelent Erika egy fiúval és a dobtáras géppisztollyal.[4] Emlékszem, hogy ott táraztak, pakolták bele a lőszert. Mesélte, hogy ő vöröskeresztes és a sérülteket, a forradalmárok között megsebesülteket menti. A fiú pedig, a barátja, forradalmár. Mondta, hogy mennek tovább, csak egy kicsit megpihennek. Édesanyja ordítva sírt és könyörgött neki, hogy ne menjen el, mert mintha tudta, érezte volna, hogy meg fogják ölni". A Blaha Lujza tér környékén egy utcai felkelő csapat tagjaként egy megsebesült társához rohant segítséget nyújtani, amikor egy szovjet géppisztolyból halálos lövés érte. Ivanits György szerint „majdnem egy egész tár lőszer volt benne. Keresztbe sorozták, és még a vöröskeresztes ruha is rajta volt". November 8-a után Szeles Erika édesanyja Budapest-szerte kereste a lányát: kórházakban, halottas házakban és olyan embereknél, akik tudhatták, mi történt. Árki Józsefet is zokogva kérte, mondja el, mit tud gyermekéről. A férfi csak pár nappal később tudta rávenni magát, hogy elmondja az édesanyának Erika halálhírét.[5] Erikát 1956. november 14-én temették el a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Teljes nevét az “1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottai és ártatlan áldozatai, akiket ebben a sírkertben temettek el” feliratú márványtáblán lehet megtalálni. A sír a temető 21-es parcella 1. sorának 24. sírja. A síron a következő felirat áll: “Felejthetetlen egyetlen drága kicsi lányom Erikám, 1941. I. 6. – 1956. XI. 7.” Földes Tamás emlékei szerint a leány édesanyja a forradalom után néhány évvel beleőrült a férje és lánya elvesztése miatt érzett fájdalomba.
