Idealizmus: (gör.). E szónak nemcsak a közönséges, hanem a filozofiai nyelvben is többféle az értelme, ugy hogy e különböző értlemek egybekeveréséből származó veszedelemnek csak ha mindenekelőtt a főbb szempontokat egymástól megkülönböztetjük, vehetjük elejét. Három ily főszempont van: a metafizikai, az ismerettani s az erkölcstani. Három főkérdést tüzhetünk ugyanis ki a filozofiai elmélkedésnek. Az első: Milyen a világ? Ez a metafizikai kérdés. A második: Milyenek a világ megismerésének feltételei? Ez az ismerettani kérdés. A harmadik: Melyek az emberi cselekedetek megitélésének főbb elvei? Ez az erkölcstani problema. E három főkérdésre a filozofiai elmélkedés nagyon szétágazó feleleteket adott és nagyon nehéz e feleleteket valamely rövid formula alapján csoportosítani és osztályozni. Mindazonáltal mondhatni, hogy e feleletekből két csoport erősebben kiválik, mint a többi. Van sok csoport; nem lehet mind e csoportokat erőszakoskodás nélkül csakis kettőre redukálni, de két főcsoport mégis, mint olyan, mely a legtöbb feleletet egybegyüjti, különös figyelemre méltó. E két főcsoport elve, sématikusan körvonalozva, a következő. Filozofiai elmélkedésünkben vagy inkább a külső, vagy pedig inkább a belső világ jelenségeiből, reá vonatkozó fogalmainkból indulunk ki. Amaz közelebb áll az elfogulatlan, közönséges, a nem filozofiai világnézethez és korábban lép föl; emez elvontabb természetü és rendszerint később fejlődik amabból. Amaz a realisztikus, ez az idealisztikus irány. De nagyon természetes, hogy az előbb megkülönböztetett három főkérdésre nézve különböző alakot ölt mind az I., mind a realizmus. Sokrates fedezte fel, hogy az igaz tudás csak a fogalmakban van és Platon ezen az alapon állva kifejti, hogy csak ami a fogalmaknak felel meg a valóságban, igazán létező; tehát nem amit a dolgokban érzékeink segítségével veszünk észre, hanem a dolgok formája, lényege az, ami a folyton változóval szemben állandó, maradandó, változatlan, az eidosz, az idea. Platon adja meg először az idea szónak ezt a határozott értelmet. Platon nézete szerint csak az ideák vannak; a jelenségektől elkülönítve léteznek, mig maguk a jelenségek csak másolatai, árnyékképei az ideáknak. Platon rendszere tehát az első igazán idealisztikus rendszer. Ez az I., mely a világ mivoltának magyarázatára vonatkozik, metafizikai I.-nak is nevezhető. Vele szemben áll a Demokrit-féle materializmus, tőle különbözik az Aristoteles-féle ideálrealizmus.
