Impresszionista: (franc.), igy nevezik a modern festészet egyik iskoláját, mely a régi hagyományokkal szakítva, azoktól merőben eltérő fölfogást állított föl a valóság festészeti utánzásának elvéül. Az I. iskola a valóságnak anyagi mivoltát, s a vele benső kapcsolatban levő formákat ha nem is mellőzi egészen, aminthogy nem is mellőzheti, de mellékesnek tekinti; fölfogása szerint a természet anyagi mivolt, az élő lények, a növényi világ és holt tárgyak csak alkalmul, ürügyül szolgálnak, hogy a fesőt szineiken megfigyelje és visszaadja a fény és a levegő pillanatnyi jelenségeit. Ez iskola fölfogássa szerint tehát a valóság festészeti utánzásának fő elemei: a szin, a fény és a levegő. A három közül a szin sem önmagáért érdekli az I. festőt, hanem csak azért, mert értékével kifejezi a fény erejének, a levegő tisztaságának fokát. Önként értetik, hogy az ilyen festő tárgyait nem zárt helyiségben keresi, hanem a szabad ég alatt, ahol legtöbb a fény. Manet Eduárd francia festő volt első hirdetője az uj elvnek; 1862. lépett föl először, két festménye, melet 1865. a párisi Salon biráló bizottsága visszavetett, általános gúny tárgya volt. E viszontagságok azonban nem ingatták meg, erős meggyőződéstől vezetve tovább dolgozott, végre kivivta elvének elismertetését és Delacroix, Courbet. Corot mellett a negyedik megalapítójává lett a modern francia festészetnek, amelynek emlőin táplálkozik az összes művelt népek festészete. Manet közvetlen tanítványai és követői voltak: Degas, Renoir, Pissaro, Gisley, Monet, Ganguin, Zandomeneghi. Ma az I. festők száma beláthatatlan. Az irodalomban Zola Emil volt Manet védelmezője, s tőle kölcsönözte az elveket, melyeket «L'Oeuvre'» cimü regényének hőse Claude Lantier hirdet.
