Kápolnakoszorú: v. kápolnakör, templomok - különösen csúcsíves templomok - félkörü apszisát koszoru alakulag övező kápolna-sor, melynek egyes kápolnái az apszis középpontja felé sugaras irányban sorakoznak egymás mellé. Ez utóbbi ok miatt a K. egyes kápolnáit sugárkápolnáknak hivják.
A templom-apszis alaprajzának e megoldása a csúcsíves építészet remekei közé tartozik; mert jóllehet már a román stilus is alkalmazott itt-ott az apszis körül sugaras irányban kápolnákat (l. egy példáját az Építészet XII. képmellékletének 12. ábrájában, mely a franciaországi issoirei St. Paul-templom alaprajzát ábrázolja), a K.-t a templom alaprajjzával egyöntetüleg és szervesen csak a csúcsíves építészet oldotta meg. Különösen a nagy francia csúcsíves katedrálisokban, a párisiban, beauvaisiben, amiensiben (l. Apszis, 2. ábra), rheimsiben, troyesiben stb. bámulhatjuk a megoldás leleményességét, a szerkezet könnyüségét és átgondoltságát, az architektura ízlésességét. A K.-val együtt a mellékhajó mindig folyosószerüleg övezi körül a szentélyt. A sugárkápolnák kezdetben néha a hajóval közös födelet kaptak, később azonban mindig külön lesznek lefödve és alacsonyabbak lévén a főhajónál, külön akcentuált testük a nagy íves contrefortokkal egyetemben kivülről is harmonikus, festői hatást biztosítanak a templom apszisa számára (l. az ábrát, mely a franciaországi mausi templom kápolnakoszoruval övezett apszisának nézetét mutatja). Hazánkban a csúcsíves építészet e remekét, a K.-val övezett apszisu templomot alig találjuk. Fennn nem maradt egy sem, de tudjuk, hogy az egri, nagyváradi és kalocsai templomok ilyenek voltak.
