Perspektíva: latin Távlat: évszázadokon át a festészet egyik központi problémája, a térbeli tárgyak síkban való megjelenítésének ábrázoló geometriai törvényszerűségeket figyelembe vevő módja. Az újkori fejlődés a földi valóság felismert objektív rendjét ábrázoló festészet egységes szerkezeti elvét látta a perspektívában. A vonalperspektíva az itáliai tre- és quattrocento vívmánya (Giotto, Brunelleschi). A klasszikus perspektíva ún. centrális projekcióval ábrázolt, kitartva az egynézőpontúság, az enyészpont, a mértani rövidülések elvei mellett. A levegő, perspektíva sajátosságát (a színek erejének és tónusának összefüggését a távolsággal) a németalföldiek fedezték fel és Leonardo is alkalmazta. A perspektíva egyeduralma a 19. sz.-ban, az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus fellépése folytán rendült meg, s merőben új térszerkesztési elvet a kubizmus hozott a festészetbe.
