Reneszánsz (ejtsd röneszánsz) a. m. újjászületés. Már VasaiXVI. sz.-beli arezzói festő és az olasz művészek életírója használja azújjászületés (rinascita) szót (Proemis. XVIII.) az olaszországi új művészetneka középkoritól való megkülönböztetéséül. De nem az ókori klasszikus művészetújjászületését értette alatta. Újabb időben a R. francia szó vált használatossávalamennyi művelt nyelvben. Azt nem tudjuk, hogy ki használta először. Eleinteaz ókori művészetnek újjászületését, illetőleg ama művészet emlékeinektanulmányozását, újjászületését jelölni (l. Filologia). Most a R. alatt értjükaz emberi műveltség történetének azt a korszakát, mely a középkorból átmenetülszolgál az újkorba, mely az újkori műveltséget előkészíté, sőt annak mindenlényeges ismertető jegyét magában foglalja. Ilyen értelemben a R. az emberiszellemnek fölszabadulását, újjászületését, a gondolat szabadságát, atudományos kutatás föllendülését, a politikai, a vallásos, a társadalmi élet,az erkölcsök és szokások gyökeres átalakulását jelenti, amivel karöltve jár,hogy a modern nyelvek a latin nyelv leszorításával érvényre jutnak az irodalomban.A művészetben annak egyes ágai szerint változik a R. fogalmának tartalma. Azépítészetben az ókori, jelesül a római építészetből kölcsönzött szerkezetielemek és díszítő formák segítségével az új társadalom követelményeinekkielégítését jelenti (l. Építészet). A szobrászatban és a festészetben atermészet behatóbb megfigyelését, valószerübb utánzását és ezzel kapcsolatbanaz utánzó művész és az utánzott jelenség egyéniségének érvényre jutásátjelenti, amiben az ókori művészet alkotásainak tanulmányozása csekélyebbjelentősséggel birt. E szerint az ókori klasszikus műveltség szerepe a R.műveltség egyes ágaiban más és más szerepet visz. A humanizmusnak maga aklasszikus irodalom a tartalma; a R. építészetben nagy fontossága van a rómaiépítészetnek; a szobrászatban szűkebb térre szorítkozik a hatása, afestészetben még szűkebbre; a humanizmus révén a társadalmi életben ismutatkozik a klasszikus műveltség hatása, de nem hat mélyebbre, a politikábanmeg csak az elméleti példázgatásban mutatkozik. A közműveltség e bámulatosátalakulásának hazája Olaszország és tulajdonképeni kútfeje és lényege az, hogyaz ember fölfödözi a természetet, fölföldözi saját magát, benne öntudatra ébredaz egyén, s fölismeri az egyénnek jogait. Az olasz «uomo singolare» és «uomounico» kifejezéssel jelezte az egyéniség öntudatra ébredését. Ezzelkapcsolatban az ember testi és lelki sokféle sajátságainak egyenletes,összhangzatos fejlesztését, művelését tüzte célul. Az ilyen ember, az «uomouniversale» a magva a R. műveltségnek és legigazibb képviselője Leonardo daVinci, «akinek nagyságát örökké csak sejteni fogjuk». Leonardo de Vinci nemvetett ügyet a humanizmusra, a klasszikuskori művészet sem nagyon érdekelte, deannál hathatósabban vonzotta a természet. Ebből következik, hogy minél tágabbés igazibb értelemben fogjuk föl a R. mivoltát, a klasszikai műveltség hatásaannál korlátozottabbnak tünik föl benne, másfelől pedig észrevesszük a bizánci,a normann, kiváltképen pedig a francia, jelesül a provençal és az arab hatást,amelyeknek szintén részük volt az olasz R. megszületésében és fölnevelésében.miként a műveltség egyéb korszakainak, ugy a R.-nak határát sem lehet valamelyévvel megjelölni. Az egyik fölfogás szerint a R. akkor kezdődik, amidőn azállamművészet első nyilvánulásaiban mutatkozik először az öntudatra ébredtegyéniség. E szerint a R. II. Frigyes császárnak délolaszországi és sziciliainormann birodalmában a XIII. sz.-tól, névszerint 1231-től kezdődnék. MásokDantétől, pontosabban a Divina Commedia, vagyis modern nyelven az első irodalmiremek megjelenése évétől, 1308-tól, mások ismét Petrarcától, az elsőhumanistától számítják a R. kezdetét. Általán véve három századra: a XIV., aXV. és a XVI. sz.-ra terjed a R. korszaka. Az Alpokon innen a XV. sz. végénterjedt et. Magyarországon Zsigmond király idejebeli csekély kezdete után I.Mátyás király alatt részint hazai, részint olasz humanisták és olasz művészekrévén honosodott meg. Maga a király igazi megtestesülése a R. eszmének.
