SKOLASZTIKA: XI-XIII. századbeli filozófiai irányzat, gondolkodásbeli módszer, melyet a tények, jelenségek közti rendkívül erős ok-okozati összefüggés megteremtése, a gondolatok egymásra épülése jellemez.SKOLASZTIKA: XI–XIII. századbeli filozófiai irányzat, gondolkodásbeli módszer, melyet a tények, jelenségek közti rendkívül erős ok-okozati összefüggés megteremtése, a gondolatok egymásra épülése jellemez. Ezt a gondolkodási és bizonyítási módszert az iskolákban, egyetemeken tanították, innen az elnevezés.
Hit és tudás viszonyában árnyaltabban foglal állást, nem kizáró, hanem egymást feltételező tényezőkről beszél:
“Credo ut intelligam, intelligo ut credam” (Hiszek, hogy tudjak, tudok, hogy higgyek)
A skolasztika atyja: Szt. Anzelm (1033–1109). A skolasztika fejedelme: Aquinoi Szt. Tamás (1224–1274). Összefoglalója és rendszerezője a középkori filozófiának (tomizmus, neotomizmus). Főműve: Summa teologica. Merev hierarchikus világkép jellemzi, mely szerint a világ az élettelen anyagtól jut el az abszolút és tiszta szellemig (Istenig). Az ember középen helyezkedik el a maga anyagi és szellemi voltával. Társadalomképét is a hierarchia határozza meg, mely a nincstelen jobbágytól terjed az uralkodóig. A hierarchiában elfoglalt hely nem minősíti az embert. Az alattvalónak kötelessége szolgálnia a felette állót, annak viszont kötelessége gondoskodnia az alattvalóról. A hierarchia alapvetően kizárja a társadalmi mobilitást (mozgást), de megadja a belső békét és harmóniát az embernek. Aquinoi Szt. Tamás: Isten bizonyítékai (Istenhez vezető öt út):
1. mozgás
2. létesítő okság
3. kontingencia (esetlegesség elve)
4. a különböző létkötelességi fokozatok
5. a célszerűség elve
