Született: i. sz. 1000., Székesfehérvár
Meghalt: 1031. szeptember 2., Szalárd
Szent Imre magyar királyi herceg a Turul-házi Szent István király és Boldog Gizella királyné fia, a magyar trón örököse. 1031-ben vadászat közben halt meg. A legenda szerint apja Imre halála miatt ajánlotta föl koronáját és országát Szűz Máriának 1038. augusztus 14-én.
Turul-házi Szent Imre herceg
Halálának pontos helye sem ismert, valószínűleg a bihari Igfon-erdőben vadászat közben (az országnagyok kedvelt vadászterületén) történt. Itt épült fel a 11–12. század fordulóján a Szent Imre-apátság épülete (szentté avatása után). Mivel a középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén monostort építettek, így ez is ezt erősíti meg. Ő volt az első személy, akit az akkor még csak épülő fehérvári bazilikában temettek el.
VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta. Ünnepe: november 5.
Imre herceg halálában szerepet játszhatott a német-magyar politikai viszony is. Szent Henrik halálával a bajor uralkodócsalád férfiágon kihalt, így lehetséges örökösként szóba jöhetett az utolsó nőági leszármazott, Imre is. Konrád nyilván számolt a lehetőséggel, ezt bizonyítja, hogy 1030-ig kifejezett ellenséges viszony volt a két ország között, míg 1031-ben egy csapásra megszűnt a háborús állapot és békét lehetett kötni. A vadászbaleset nem ritka a nagypolitikában, egyes vélemények szerint nem vadkan ölte meg, hanem egy Vadkan nemzetségnevű felbérelt besenyő
Turul-házi Szent Imre herceg
