Könyves Kálmán király (Székesfehérvár, 1074 körül – Székesfehérvár, 1116. február 3.) 1095-től magyar király, 1102-től horvát király, 1106-tól[2] haláláig pedig Dalmácia királya. Apja I. Géza király, I. Béla király fia, anyja Zsófia királyné, a belga-limburgi Arnulf herceg leánya. Első felesége Hauteville-i Felícia szicíliai grófnő, második felesége Rurik Eufémia kijevi hercegnő volt.
Turul nemzetség - Könyves Kálmán király
Már életében Európa egyik legműveltebb uralkodójaként tartották számon. Eredetileg egyházi pályára szánták, egészen főpapi méltóságig jutott: előbb Nagyvárad, majd Eger püspöke lett. Ennek okán Szent László kijelölt utódja Kálmán testvére, Álmos herceg volt. A király halála után mégis Kálmán püspök emelkedett trónra. Álmos, akit testvére számos méltósággal és nagy befolyással ruházott fel, évekig próbált erőszakosan a korona birtokosává válni, mígnem Kálmán megelégelte és megvakíttatta fiával együtt. Kálmánt emiatt utódai Álmos herceg és a későbbi II. Béla király megvakításának okán próbálták a lehető legrosszabb színben feltüntetni, emlékét befeketíteni. Azonban politikája a középkorban igen felvilágosultnak számított, hírnevét emiatt még rosszakarói sem tudták teljesen elhalványítani. Mindemellett kiváló politikus és hadvezér volt, számtalan hadjáratot vezetett és nyert meg, emellett megszerezte a magyar királyoknak a horvát trónt valamint Dalmáciát. A magyar történelem legerősebb államférfijai közé sorolhatjuk, napjainkra, a történészeknek köszönhetően, megítélése kifejezetten pozitívvá vált.