UDVARI IRODALOM: az uralkodói, főúri udvar elkülönült, arisztokrata közönséghez szóló alkotások, illetve az ezek létrejöttét és előadását meghatározó intézményi keretek. Műnemei ( udvari dráma, udvari színjáték, udvari epika és líra ) és intézményei koronként változtak. Emlékei már az ókorból is fennmaradtak, ahol az uralkodó rétegek kultúrájában lényeges szerepet játszott az írásbeliség. A vezető műfajok, az istenkirályokat dicsőítő szövegek, amelyekben az uralkodó az eposz-ok igazi hőse, őt magasztalják a himnusz-ok, a krónikák. Szerzői a különleges társadalmi helyzetben élő és gondosan képzett írnokok, tudós papok, birodalmi főméltóságok, az uralkodóház tagjai, vagy éppen maga az uralkodó. Az ókori Görögországban a nemzetségfők, törzsi királyok köré tömörülő arisztokrácia lakomáin, ünnepségeken fellépő hivatásos, megkülönböztetett tiszteletnek örvendő dalnokok alkotásai, az arisztokrácia fényes származását bizonyító genealógikus énekek, az ősök legendás tetteit megörökítő hősénekek, történeti énekek. A római császárkorban ilyen értelmű udvari költészet nem alakult ki; sajátos kivétel Néro uralkodása: ő birodalmának legnagyobb költője szeretett volna lenni, s hogy szereplési vágyát kielégítse, megalapította a magáról elnevezett Neronia-ünnepeket, amelyeken a szokásos cirkuszi játékok mellett költői dalversenyek is voltak. Itt a császár is versenyre kelt az udvarába hívott költőkkel. Az indiai udvari költők - a szúták - dicsőítő és hőskölteményei eredeti formájukban nem, hanem a Mahabharátába beolvasztva maradtak fenn. A középkori európai udvari irodalom, a XII. században alakult ki Dél-Franciaországban, majd Itáliában, Németországban, Angliában, Skandináviában. Fő műfaja a trubadúrköltészet. A XII. század második felétől fokozatosan hanyatlott, de a reneszánsz idején új virágkorát élte. A műveltség központjaivá a fejedelmi udvarok váltak. Kimagasló jelentőségű volt a pápai udvar ( ahol Petrarca volt az első udvaronc ). Fontos változást jelentett az udvari irodalomban a műveltség színvonalának emelkedése ( akadémiák alapítása), a latin nyelv, az antik világ kultusza. Mindez döntően hozzájárult az irodalom kettészakadásához: a középrétegek irodalmi igényeitől való elszakadáshoz.
