Régiség kategóriák: | Antik bútor (6197) | Bélyeg (3196) | Egyéb régiség (4077) | Ékszer (435) | Ezüst, fémtárgy (902) | Festmény (3338) | Grafika, rézkarc (538) | Hangszer (704) | Képeslap (1419) | Lámpa, csillár (1042) | Militária, fegyver (825) | Műszaki tárgyak (1972) | Néprajzi tárgy (446) | Óra (884) | Papírrégiség (1295) | Pénz, érme (1752) | Porcelán, kerámia (4313) | Szobor (847) | Textil, szőnyeg (1239) | Üveg, kristály (1081) | Vallási tárgyak (255) |
Könyv kategóriák: | Antik könyv (1870) | Életmód, egészség (244) | Gasztronómia (186) | Gazdaság, üzlet (59) | Gyerekkönyv (514) | Idegen nyelvű (369) | Irodalom, regény (1736) | Lemez, CD, DVD (1257) | Műszaki könyv (335) | Művészeti könyv (805) | Nyelvkönyv, szótár (186) | Régi diafilm (159) | Régi újság, folyóirat (1739) | Sport (167) | Tankönyv (529) | Történelem (499) | Tudományos könyv (463) | Útikönyv, földrajz (263) | Vallási könyv (584) |
Galéria: online tárlatok | Festmény kiállítás | Fotográfia kiállítás | Iparművészet | Kerámia kiállítás | Szobor kiállítás | Textil kiállítás | Történelmi kiállítás |
Segítség: |
 |
 |
Kövessen minket! |
 |
|
Hirdetések |  |
|
Antikrégiség.hu Mesetár - A bikaborjú |
Vissza az összes meséhez |
|
A bikaborjú
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a tarka malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Volt annak egy Riska tehene. A tehén megellett egy bikaborjút.
A bikaborjú nőttön-nőtt, valamennyi széna, szalma volt Magyarországon, mind megette, de nagyon nagyra nőtt.
Volt ennek a szegény embernek három fia is. Elővették a bikát, el akarták hajtani a Tiszára inni, mert a kútból egy hörpintésre kiitta a vizet. De gyalog nem bírtak vele: telefont szereltek a hátára, úgy hajtották. Egyik ült a nyakán, a másik a derekán, a harmadik meg a farán. Aztán úgy hajtották, hogy beleszóltak a telefonba:
- Üssed már a farát!
- Üssed már a derekát!
- Üssed már a fejét!
Olyan nagy volt.
Mikor odaértek a Tiszához, megkínálták vízzel. Mikor ivott, megkötötték egy fűzfabokorhoz. Õk aztán leültek szalonnát sütni.
Ahogy ott sütik a szalonnát, hát arra repült egy nagy sas. Lecsapott, körme közé kapta a bikát, és elragadta.
Útközben, ahogy a sas vitte a bikát, leejtette az egyik hátulsó sódarát. Egy gulyás éppen arra legeltette a gulyát, beleesett a sódar a gulyás szemébe. Három hétig keresték nagyítóval a gulyás szemében a bika sódarát, míg megtalálták.
Bevitték a városba, mert éppen ott volt közel. A város három hónapig nem bírta felemészteni, annyi hús lett belőle. A csontját meg eldobták.
Olyan homokos vidékvolt az, a szél mindig fújta a homokot. De az a nagy csont megtartotta a homokot, olyan homokhegy lett, hogy egy várost építettek rá.
A huncut rókák meg bejártak a városszélre tyúkot lopni. Az egyik róka bevájta magát a város alá, meglelte a csontot. Belerágott a végébe, s a fogával kezdte húzni. Addig húzta, húzta, míg kirántotta. Összedőlt a város.
Még most is láthatod, ha arra jársz. Ha nem hiszed, kérdezd meg éntőlem. Olyan igaz, mint az öklöm, bizonyítja a könyököm.
|
|
|