Régiség kategóriák: | | Antik bútor (5753) | | Bélyeg (3057) | | Egyéb régiség (4161) | | Ékszer (462) | | Ezüst, fémtárgy (960) | | Festmény (3377) | | Grafika, rézkarc (592) | | Hangszer (654) | | Képeslap (1542) | | Lámpa, csillár (1134) | | Militária, fegyver (858) | | Műszaki tárgyak (1831) | | Néprajzi tárgy (449) | | Óra (890) | | Papírrégiség (1324) | | Pénz, érme (1741) | | Porcelán, kerámia (4387) | | Szobor (922) | | Textil, szőnyeg (1177) | | Üveg, kristály (1096) | | Vallási tárgyak (262) |
Könyv kategóriák: | | Antik könyv (1882) | | Életmód, egészség (266) | | Gasztronómia (166) | | Gazdaság, üzlet (56) | | Gyerekkönyv (458) | | Idegen nyelvű (361) | | Irodalom, regény (1627) | | Lemez, CD, DVD (987) | | Műszaki könyv (370) | | Művészeti könyv (874) | | Nyelvkönyv, szótár (176) | | Régi diafilm (227) | | Régi újság, folyóirat (1673) | | Sport (175) | | Tankönyv (513) | | Történelem (506) | | Tudományos könyv (501) | | Útikönyv, földrajz (265) | | Vallási könyv (579) |
Galéria: online tárlatok | | Festmény kiállítás | | Fotográfia kiállítás | | Iparművészet | | Kerámia kiállítás | | Szobor kiállítás | | Textil kiállítás | | Történelmi kiállítás |
| Segítség: |
 |
 |
| Kövessen minket! |
 |
|
| Hirdetések |  |
|
Antikrégiség.hu Mesetár - A galambok |
| Vissza az összes meséhez |
|
A GALAMBOK
Gyűjtötte: Benedek Elek
Isten csudája, hogy maradt egy magyar a nagy tatárjárás után. Sajó vizében leli szomorú halálát Béla király is, ha hű vitézei testökkel nem védik a tatárok nyílzáporától, s ha erőnek erejével el nem viszik a csata teréről. Két vitéz kétfelől megragadta a király lovának kantárát, a többi meg körülfogta, s úgy mentették meg a király életét, elvágtatván torony irányba, árkon-bokron át, hegyekén-völgyeken keresztül.
Valahol Torna megyében állapodtak meg, sűrű rengetegben: nyomukat vesztette az üldöző tatárcsorda, s szegény Béla király még egyszer lehajthatta fejét az országában. Nem puha párnára, kemény kőre. De nem érezte a kőnek keménységét. Fájt a szíve, majd megszakadt.
- Mért nem hagytatok ott - kesergett a király - hadd estem volna el a csata mezején én is, mint drága vitézeim!
A hű vitézek vigasztalták a királyt:
- Ne keseregj, uram, nem veszett el még Magyarország. Velünk a magyarok Istene!
A király szomorúan mosolygott. Nem hitte, hogy többet föltámad a szép Magyarország.
Kimerülten dőlt le, fejét a kőre fektetvén. Álom nem jött a szemére: lelkét gyötörte a nagy búbánat, testét az éhség s a szomjúság. Suttogva mondá:
- Adjatok egy csepp vizet!
A vitézek, ámbátor maguk is alig tudtak állani a lábukon, ahányan voltak, annyifelé indultak a rengetegben, tűvé tették az erdőt, de sehol forrásra nem találták.
- Úgy látszik, a források is kiszáradtak - mondta a király nagy szomorúsággal. - Étlen-szomjan kell elpusztulnom... Látjátok, látjátok, mért nem hagytátok, hogy királyhoz illően haljak meg!
A vitézek könnyes szemmel hallgatták a király kesergését. Életét adta volna valamennyi egy falás kenyérért. Kétségbeesetten tekintettek föl az égre:
- Ó, uramteremtőm, mutass utat nekünk!
S ím, a jó Isten meghallgatta a fohászkodást. Csöndes zúgás-búgás támadt az erdőben, hasonlatos ahhoz, mikor a fák közt nagy sereg madár repül át, verdesvén szárnyával a fáknak levelét.
- Nézzetek oda! - kiáltott egy vitéz. - Vadgerlicék!
Csakugyan egy sereg vadgalamb húzódott át az erdőn, s csöndes búgással, burukkolással emelkedett följebb, följebb, egy magas sziklahegynek a tetejére, s ottan leszállott.
- Talpra, vitézek! Másszunk föl a hegy tetejére. Hátha találunk ott galambtojásokat!
Összeszedték utolsó erejöket, s mind neki a hegynek, föl a tetejére. S ím, jól gondolták, a hegy tetején fészkeltek a galambok, s a fészkek tele voltak tojással. A galambok hirtelen felszállottak a levegőbe, de mintha biztatták volna a vitézeket, búgván, burukkolván:
- Vigyétek, vigyétek, nem sajnáljuk.
A király félig eszméletlen feküdt, mikor visszatértek, de visszatért ereje, enyhítvén szomjúságát. Drága életét megtartották a galambok.
A sziklás hegynek azóta Galamboskő a neve. Nincs messze Görgő falutól: ha arra jártok, nézzétek meg jól, s jusson eszetekbe a szerencsétlen Béla király!
|
|
|
