Régiség kategóriák: | Antik bútor (6186) | Bélyeg (3189) | Egyéb régiség (4087) | Ékszer (436) | Ezüst, fémtárgy (905) | Festmény (3334) | Grafika, rézkarc (538) | Hangszer (703) | Képeslap (1419) | Lámpa, csillár (1051) | Militária, fegyver (826) | Műszaki tárgyak (1974) | Néprajzi tárgy (444) | Óra (881) | Papírrégiség (1291) | Pénz, érme (1755) | Porcelán, kerámia (4322) | Szobor (845) | Textil, szőnyeg (1258) | Üveg, kristály (1083) | Vallási tárgyak (253) |
Könyv kategóriák: | Antik könyv (1868) | Életmód, egészség (244) | Gasztronómia (187) | Gazdaság, üzlet (59) | Gyerekkönyv (521) | Idegen nyelvű (371) | Irodalom, regény (1731) | Lemez, CD, DVD (1265) | Műszaki könyv (335) | Művészeti könyv (806) | Nyelvkönyv, szótár (186) | Régi diafilm (159) | Régi újság, folyóirat (1736) | Sport (167) | Tankönyv (529) | Történelem (499) | Tudományos könyv (463) | Útikönyv, földrajz (263) | Vallási könyv (582) |
Galéria: online tárlatok | Festmény kiállítás | Fotográfia kiállítás | Iparművészet | Kerámia kiállítás | Szobor kiállítás | Textil kiállítás | Történelmi kiállítás |
Segítség: |
 |
 |
Kövessen minket! |
 |
|
Hirdetések |  |
|
Antikrégiség.hu Mesetár - A hazug legény |
Vissza az összes meséhez |
|
A hazug legény
Gyűjtötte: Benedek Elek
Volt egyszer egy szegény ember, s ennek egy nagy kamasz fia. Dolgozni nem dolgozott ez a legény, de annál többet hazudott. Csak úgy folyt ki a száján a hazugság. Mondta egyszer a szegény ember:
- Jobb volna, ha dolgoznál, fiam, mert hazugságból nem lehet megélni.
- Nem-e? - vágott vissza a legény. - No, én megmutatom, hogy urasan megélek hazugságból!
Azzal fogta magát, még aznap elbúcsúzott az apjától, s elment szerencsét próbálni.
Amint ment, mendegélt az úton, találkozik egy magaszőrű kamasz legénnyel. Köszöntik egymást, szóba ereszkednek, s hát a másik legény egy úton jár vele: ez is szerencsét próbálni indult.
Kérdi a hazug legény.
- No, pajtás, tudsz-e te szót szóra mondani?
- Hogyne tudnék - mondja a másik.
- Hát akkor gyerünk együtt.
Egyszerre kezet csaptak, erős barátságot kötöttek, s mentek tovább. Még egy puskalövésnyire sem haladtak, jő feléjük a szolgabíró négylovas hintón. A szolgabíró csavargó betyároknak nézte a legényeket, megállíttatta a hintót, s a legényeket magához intette. Kérdi tőlük, hogy honnét jönnek?
- Mi egyenesen Pestről - felelt a hazug legény.
- Hazudsz - rikkantott rá a szolgabíró -, hiszen Budapest felé mentek!
De a hazug legény feltalálta magát, azt mondta, hogy valamit Pesten feledtek, s azért fordultak meg.
- No, ha Pesten jártatok, mi újság van ott? - kérdezte a szolgabíró.
- Hej, tekintetes uram, nagy újság van ott. Egy talián akkora madarat mutogat, hogy az egyik szárnya Pest s a másik Buda fölött lebeg.
- Ejnye ilyen-olyan füllentője - förmedt rá a szolgabíró -, ezért a nagy hazugságért huszonötöt veretek rád!
Mindjárt le is húzatta a legényt a húsz körméről, s a hajdú olyan huszonötöt vert rá, hogy csillagot rúgott a hazug legény.
- Hiszen megálljon a szolgabíró úr - fenyegetődzött a legény -, megyek egyenest a király színe elé, s bepanaszolom, hogy ilyen ártatlanul megbotoztatott.
A szolgabíró egy kicsit meghökkent, s kérdi a másik legénytől:
- Hát csakugyan van Pesten olyan nagy madár, te?
Feleli a szót szóra mondó legény:
- Hát biz' én akkora madarat nem láttam, de láttam akkora madártojást, hogy huszonnégy ember emelgette rettentő nagy vasrudakkal.
"Hm - gondolja a szolgabíró -, hátha mégis igaza van annak a legénynek! Azt a nagy tojást csak olyan madár tojhatta, melynek az egyik szárnya Pest s a másik Buda felett lebeg."
Adott a hazug legénynek száz forintot, csak elálljon a panaszától.
A két legény továbbment nagy vígan, s útközben megosztoztak a száz forinton. A hazug legénynek hát volt már ötven forintja a zsebében, huszonöt pálcaütés a hátán.
Hanem még két puskalövésnyire sem haladtak, jön szembe velük egy másik négylovas hintó. A vicispán ült ezen a hintón, s ez is megállította a legényeket.
- Honnét, merről, hé?!
- Pestről - felelt a hazug legény.
- Hazudsz, te kapcabetyár, mert most éppen Pest felé mentek!
- Jaj, lelkem, tekintetes uram, ott felejtettünk valamint - toldotta meg a szót szóra mondó.
- Jól van, jól, hiszem, de hát mi újság Pesten?
- Haj, ne is kérdje, tekintetes uram, mert a Duna meggyúlt, s fenékig kiégett a víz a medréből.
Hej, szörnyű haragra lobbant a vicispán. Hogy így a szemébe hazudjon egy kapcabetyár! Nosza, parancsolja a hajdúnak, hogy húzza le a legényt a húsz körméről, s olyan huszonötöt verjen rá, hogy holta napjáig vakarja a helyét.
No, ezt meg is kapta a legény, egy sem hiányzott a huszonötből. De a legény a vicispánt is megfenyegette, hogy egyenest a királyhoz megy panaszra, amért őt ártatlanul megverette.
Meghökkent egy kicsit a vicispán, hátha mégis igaza van a legénynek. Kérdi a másiktól:
- Hát csakugyan meggyúlt a Duna, he, s elégett?!
- Már én azt nem láttam, ha mondanám, hogy láttam, hazudnék, tekintetes uram - felelt a szóra szót mondó legény -, de láttam az utcákon s a piacokon annyi sült halat, hogy a népek nem tudnak már kijönni a házakból.
"Hm - gondolja a vicispán -, mégis igaza lehet a legénynek! Bizonyosan az égő Dunában sült meg az a tenger sok hal." Adott a hazug legénynek kétszáz forintot, csak elálljon a panaszától.
A hazug legény ezt is megosztotta a szóra szót mondó legénnyel, s most már volt százötven forint a zsebében s ötven pálcaütés a hátán.
No de ki látott s hallott ilyet? Három puskalövésnyire sem haladtak, jött velük szembe hatlovas hintón a főispán. Ez is megállítja a legényeket, s vallatóra fogja. Bezzeg, hogy a főispánnak is azt felelték, amit a szolgabírónak s a vicispánnak.
- Jól van - mondá a főispán -, elhiszem, hogy Pestről jöttök, hát mi újság van Pesten?
Feleli a hazug legény:
- Hej, nagyságos uram, nagy ott a gyász s a szomorúság. Az egész várost gyászfeketébe vonták, mert hogy meghalt a Jézus Krisztus!
De olyat még a világ nem látott, hogy mily szertelen haragra gerjedt a főispán. Hogy őt lóvá akarja tenni egy csavargó!
- Hé, Jancsi - kiáltott a pandúrnak -, huszonötöt erre a kapcabetyárra!
A hazug legényt lekapták a húsz körméről, s olyan huszonötöt vertek rá számolatlanul, hogy az eget is bőgőnek nézte.
- Hiszen nem hagyom én ezt annyiban - kiabált a hazug legény -, megyek Budára a királyhoz, s elpanaszolom, hogy minden igaz ok nélkül verik a szegény legényt!
- Eredj, csak eredj - mondta a főispán, s aztán megkérdezte a másiktól:
- No, hát te is ezt az újságot tudod? Csakugyan meghalt Jézus Krisztus?
- Hát biz' én, nagyságos uram - felelt a szót szóra mondó legény -, hazudnék, ha azt mondanám, hogy hallottam, amit a társam hallott, de azt magam is láttam, hogy lajtorják vannak támasztva a magas éghez, s csupa feketébe öltözött angyalok járnak fel s alá.
Szeget ütött a főispán fejébe ez a beszéd: hátha csakugyan igazat mondott az a legény. Az angyalkák csak nem gyászolnak akárkit. Elkezdette kérlelni a hazug legényt, s adott neki háromszáz forintot, csak álljon el a panaszától. Megijedt erősen, hogy a király elcsapja.
A hazug legény a háromszáz forintnak is a felét a szóra szót mondó legénynek adta, most hát volt már háromszáz forint a zsebében, s hetvenöt pálca a hátán.
De ez éppen elég is volt neki. Azt mondta a pajtásának:
- Na, pajtás, én hazamegyek, elég nekem, amit kerestem, Isten áldjon!
Azzal megfordult, s hazáig meg sem állott. A háromszáz forintot az apjának adta, a hetvenöt pálcaütést szépen magának tartotta. Aztán mégis meggondolta magát, s elkezdett dolgozni keményen.
Így volt. Vége volt, igaz volt. Aki nem hiszi, járjon utána.
|
|
|