Régiség kategóriák: | Antik bútor (6196) | Bélyeg (3195) | Egyéb régiség (4078) | Ékszer (435) | Ezüst, fémtárgy (902) | Festmény (3338) | Grafika, rézkarc (538) | Hangszer (704) | Képeslap (1419) | Lámpa, csillár (1039) | Militária, fegyver (828) | Műszaki tárgyak (1972) | Néprajzi tárgy (446) | Óra (884) | Papírrégiség (1291) | Pénz, érme (1752) | Porcelán, kerámia (4311) | Szobor (846) | Textil, szőnyeg (1239) | Üveg, kristály (1080) | Vallási tárgyak (255) |
Könyv kategóriák: | Antik könyv (1870) | Életmód, egészség (244) | Gasztronómia (186) | Gazdaság, üzlet (59) | Gyerekkönyv (517) | Idegen nyelvű (369) | Irodalom, regény (1732) | Lemez, CD, DVD (1257) | Műszaki könyv (335) | Művészeti könyv (805) | Nyelvkönyv, szótár (186) | Régi diafilm (159) | Régi újság, folyóirat (1739) | Sport (167) | Tankönyv (529) | Történelem (499) | Tudományos könyv (463) | Útikönyv, földrajz (263) | Vallási könyv (584) |
Galéria: online tárlatok | Festmény kiállítás | Fotográfia kiállítás | Iparművészet | Kerámia kiállítás | Szobor kiállítás | Textil kiállítás | Történelmi kiállítás |
Segítség: |
 |
 |
Kövessen minket! |
 |
|
Hirdetések |  |
|
Antikrégiség.hu Mesetár - A hiú király |
Vissza az összes meséhez |
|
A hiú király
Magyar népmese
Egyszer volt, hol nem volt, meg az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember. Volt annak három fia. Egyszer a király kihirdette az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki elõtte olyat tud mondani, amit õ el nem hisz.
Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia, akit Péternek hívtak, kapja, fogja, elmegy a királyhoz. Megmondja egy szolgának, hogy o beszélni akar a királlyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem szólt senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént azt a legényt.
Mert akkor már annyi királyfi meg isten tudja, micsoda nagy úr megfordult a király elõtt, mint a csillag az égen, mint fûszál a réten - s mind a királykisasszonyt akarta elvenni. De biz' ott egy se tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna. Bemegy hát Péter a királyhoz, köszön neki:
- Jó napot adjon isten, király uram!
- Adjon isten neked is, fiam! Mi járatban vagy?
- Én bizony házasodni akarok, uram király!
- Jól van, fiam, hát aztán mire vinnéd az asszonyt?
- Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. Van háza az apámnak, meg egy kis földje is.
- Elhiszem, fiam - mondja a király.
- Aztán meg van három darab marhánk is.
- Azt is elhiszem.
- Most nemrégiben a trágya annyira meggyûlt az udvarunkban, hogy már nem is fértünk tõle. Egyszer azt mondja az apánk: "Fiaim! hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit."
- Elhiszem. - Mink aztán kihordtuk a trágyát, három hétig, két kocsin. Hanem tévedésbõl a szomszéd földjére hordtuk ki mind egy szálig. Mikor ez is megvolt, hazamentem, megmondtam apámnak. Akkor aztán én, az édesapám meg a két kisebb testvérem, úgy négyecskén kimentünk a földünkre. Aztán fogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát, mint az asztalterítot szokás, és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk.
- Elhiszem.
- Azután a földünket teleszórtuk fûmaggal. Aztán olyan sûrû erdõ nõtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem... Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörû fákat: hát vett egy falka disznót.
- Elhiszem.
- Aztán fölséged öregapját megfogadta kanásznak!
- Hazudsz! Akasztófára...! - Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadás. Mit tehetett, rögtön papot, jegyzõt hívatott, a szegény ember fiával összeadta a lányát. Csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre. Még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe, mint a karom!
|
|
|