Régiség kategóriák: | | Antik bútor (6196) | | Bélyeg (3195) | | Egyéb régiség (4078) | | Ékszer (435) | | Ezüst, fémtárgy (902) | | Festmény (3338) | | Grafika, rézkarc (538) | | Hangszer (704) | | Képeslap (1419) | | Lámpa, csillár (1039) | | Militária, fegyver (828) | | Műszaki tárgyak (1972) | | Néprajzi tárgy (446) | | Óra (884) | | Papírrégiség (1291) | | Pénz, érme (1752) | | Porcelán, kerámia (4311) | | Szobor (846) | | Textil, szőnyeg (1239) | | Üveg, kristály (1080) | | Vallási tárgyak (255) |
Könyv kategóriák: | | Antik könyv (1870) | | Életmód, egészség (244) | | Gasztronómia (186) | | Gazdaság, üzlet (59) | | Gyerekkönyv (517) | | Idegen nyelvű (369) | | Irodalom, regény (1732) | | Lemez, CD, DVD (1257) | | Műszaki könyv (335) | | Művészeti könyv (805) | | Nyelvkönyv, szótár (186) | | Régi diafilm (159) | | Régi újság, folyóirat (1739) | | Sport (167) | | Tankönyv (529) | | Történelem (499) | | Tudományos könyv (463) | | Útikönyv, földrajz (263) | | Vallási könyv (584) |
Galéria: online tárlatok | | Festmény kiállítás | | Fotográfia kiállítás | | Iparművészet | | Kerámia kiállítás | | Szobor kiállítás | | Textil kiállítás | | Történelmi kiállítás |
| Segítség: |
 |
 |
| Kövessen minket! |
 |
|
| Hirdetések |  |
|
Antikrégiség.hu Mesetár - A hiú király |
| Vissza az összes meséhez |
|
A hiú király
Magyar népmese
Egyszer volt, hol nem volt, meg az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember. Volt annak három fia. Egyszer a király kihirdette az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki elõtte olyat tud mondani, amit õ el nem hisz.
Meghallja ezt a szegény ember legöregebb fia, akit Péternek hívtak, kapja, fogja, elmegy a királyhoz. Megmondja egy szolgának, hogy o beszélni akar a királlyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem szólt senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént azt a legényt.
Mert akkor már annyi királyfi meg isten tudja, micsoda nagy úr megfordult a király elõtt, mint a csillag az égen, mint fûszál a réten - s mind a királykisasszonyt akarta elvenni. De biz' ott egy se tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna. Bemegy hát Péter a királyhoz, köszön neki:
- Jó napot adjon isten, király uram!
- Adjon isten neked is, fiam! Mi járatban vagy?
- Én bizony házasodni akarok, uram király!
- Jól van, fiam, hát aztán mire vinnéd az asszonyt?
- Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy. Van háza az apámnak, meg egy kis földje is.
- Elhiszem, fiam - mondja a király.
- Aztán meg van három darab marhánk is.
- Azt is elhiszem.
- Most nemrégiben a trágya annyira meggyûlt az udvarunkban, hogy már nem is fértünk tõle. Egyszer azt mondja az apánk: "Fiaim! hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit."
- Elhiszem. - Mink aztán kihordtuk a trágyát, három hétig, két kocsin. Hanem tévedésbõl a szomszéd földjére hordtuk ki mind egy szálig. Mikor ez is megvolt, hazamentem, megmondtam apámnak. Akkor aztán én, az édesapám meg a két kisebb testvérem, úgy négyecskén kimentünk a földünkre. Aztán fogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát, mint az asztalterítot szokás, és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk.
- Elhiszem.
- Azután a földünket teleszórtuk fûmaggal. Aztán olyan sûrû erdõ nõtt rajta, hogy ki látott olyat, ki nem... Az apám aztán sajnálta kivágatni a gyönyörû fákat: hát vett egy falka disznót.
- Elhiszem.
- Aztán fölséged öregapját megfogadta kanásznak!
- Hazudsz! Akasztófára...! - Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadás. Mit tehetett, rögtön papot, jegyzõt hívatott, a szegény ember fiával összeadta a lányát. Csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre. Még az árva gyerekeknek is akkora kalácsot adtak a kezükbe, mint a karom!
|
|
|
