Régiség kategóriák: | Antik bútor (6186) | Bélyeg (3189) | Egyéb régiség (4087) | Ékszer (436) | Ezüst, fémtárgy (905) | Festmény (3334) | Grafika, rézkarc (538) | Hangszer (703) | Képeslap (1419) | Lámpa, csillár (1051) | Militária, fegyver (826) | Műszaki tárgyak (1974) | Néprajzi tárgy (444) | Óra (881) | Papírrégiség (1291) | Pénz, érme (1755) | Porcelán, kerámia (4322) | Szobor (845) | Textil, szőnyeg (1258) | Üveg, kristály (1083) | Vallási tárgyak (253) |
Könyv kategóriák: | Antik könyv (1868) | Életmód, egészség (244) | Gasztronómia (187) | Gazdaság, üzlet (59) | Gyerekkönyv (521) | Idegen nyelvű (371) | Irodalom, regény (1731) | Lemez, CD, DVD (1265) | Műszaki könyv (335) | Művészeti könyv (806) | Nyelvkönyv, szótár (186) | Régi diafilm (159) | Régi újság, folyóirat (1736) | Sport (167) | Tankönyv (529) | Történelem (499) | Tudományos könyv (463) | Útikönyv, földrajz (263) | Vallási könyv (582) |
Galéria: online tárlatok | Festmény kiállítás | Fotográfia kiállítás | Iparművészet | Kerámia kiállítás | Szobor kiállítás | Textil kiállítás | Történelmi kiállítás |
Segítség: |
 |
 |
Kövessen minket! |
 |
|
Hirdetések |  |
|
Antikrégiség.hu Mesetár - A hricsói kőbarát |
Vissza az összes meséhez |
|
A hricsói kőbarát
Gyűjtötte: Benedek Elek
Sok száz esztendőn keresztül a Lahar nemzetségé volt a hricsói vár. Az utolsó Lahar abban az időtájban halt meg, mikor a törökök a nyakára ültek Magyarországnak. A vár, mely magas hegy tetején állott, az özvegyé maradt, a rengeteg sok jószággal együtt. No, hiszen, körül is fogták a házasulandó daliák a gazdag özvegyasszonyt, pedig bizony nem volt már akkor fiatal.
Laharné asszonynak a legközelebbi szomszédja Thurzó Ferenc volt, a lietavai vár ura. Thurzó Ferenc is özvegy volt: hirtelen meghalt szép ifjú felesége, Kosztka Borbála. Thurzó Ferenc elsiratta a feleségét, s aztán átallátogatott a hricsói várba. Az első látogatást követte a második, a másodikat a harmadik, s egyszerre csak mindennapos vendége lett Thurzó Ferenc a hricsói vár asszonyának. Ám az özvegyasszony jóval idősebb volt Thurzó Ferencnél, s bár nagy hajlandósággal volt a daliás vitéz iránt, nem ment hozzá feleségül. Azt mondta Thurzónak:
- Feleség helyett anyád leszek, Thurzó Ferenc, mert úgyis anyád lehetnék. Költözz a váramba, s élj itt úgy, mintha a tied volna. Holtam után pedig tied lesz a váram s minden jószágom.
Hiszen az kellett Thurzónak is, nem az asszony. Gondolta magában, hogy Laharné egypár esztendő alatt meghal, akkor aztán nem lesz nálánál gazdagabb főúr az egész országban: válogathat a legszebb s leggazdagabb leányok közt. Hanem teltek-múltak az esztendők, s Laharnénak még a feje sem fájt. Egészséges volt, mint a makk.
- Még tovább él, mint én - fakadt ki nemegyszer a kapzsi Thurzó Ferenc.
Rettentő nagy gonoszság született meg aztán a Thurzó Ferenc agyában. Sötét éjnek éjszakáján két meghitt emberével bement az özvegyasszony hálókamarájába, s hiába könyörgött az asszony összetett kézzel, hiába átkozta a háládatlan embert: levitette a vár nyirkos pincéjébe, s annak egy szűk fülkéjébe elzáratta. Másnap összegyűjtette a vár népét, s tudtukra adta, hogy ez órától fogvást ő a vár ura, mert a nagyasszony az elméjében megháborodott. Elzáratta, nehogy kárt tegyen valakinek az életében.
A vár népe hallgatott, mit tehetett volna. De éjnek éjszakáján nem tudtak aludni: fölhallatszott a pincéből a nagyasszony rémséges sikoltozása, szörnyű átkozódása; hallották, mint dörömböl a vasajtón szakadatlanul, de senki sem mert lemenni, hogy a nagyasszonyt kieressze.
Hanem a híre elment a Thurzó gonoszságának, s akadt egy szent életű barát, aki egyenest eljött a várba, fölment Thurzóhoz, s a vár népe előtt kemény szavakban dorgálta meg.
- Ha Istent ismersz - mondá a barát -, add vissza a nagyasszony szabadságát!
- Nem ismerek sem Istent, sem barátot! - kiabált Thurzó, s szolgáival a barátot kidobatta. De a barát a kapuból visszatért, s hiába kergették el újra meg újra, nem szűnt meg dorgálni a lelketlen főurat.
- Hiszen megállj, barát - mondotta Thurzó -, nem prédikálsz többet az én fülembe!
Megfogatta, fölvitette a vár legmagasabb tornyába, s bezáratta a barátot.
Megparancsolta a vár népének, hogy egy falás kenyér nem sok, senki annyit se merészeljen vinni a barátnak. Hadd haljon éhen!
Hát a barát csakugyan meg is halt éhen. De egyszer csak, amint kitekint az ablakon Thurzó, mit látnak szemei? Ott állott a barát a torony mellett, egy kiálló sziklán, de kétszer akkora volt, mint azelőtt, s a kezével fenyegetőleg mutatott Thurzó felé.
Megijedt Thurzó szörnyen, hogy a hideg verejték kivert a testén. Parancsolta a szolgáknak: menjenek, s üssék le onnét azt a cudar barátot!
Mentek a szolgák, s leütötték, de másnap megint ott állott a barát, s fenyegette Thurzót. S mintha mondta volna most is:
- Ha van Istened, add vissza a nagyasszony szabadságát!
Így volt ez mindennap. A sok ijedtség erősen megtörte a lelketlen főurat. Hogy megszabaduljon a baráttól, elhatározta, hogy visszaadja a szabadságát a nagyasszonynak, ha megígéri, hogy nem bosszulja meg nagy erős sérelmét. De mikor a szolgák lementek, s kinyitották a vasajtót: a nagyasszony már nem élt...
Most már nem volt maradása a hricsói várban. Mintha a gonosz szellemek kergették volna, úgy szaladt az ő várába, a lietavai várba, de hiába, ott sem volt többé nyugodalma. A lietavai várból is látta a kőbarátot. A hricsói vár porig égett, kő kövön nem maradt, de a kőbarát azután is ott állott a sziklán, ott áll ma is, és ott áll a világ végéig.
|
|
|