A menyecske kívánsága
Mikor az Úrjézus a földön jrt, betért egy házhoz, ahol jól tartotta a menyecske, ellátta enni-innivalóval az elcsigázott vándort. Jézus meg akarta hálálni a menyecske jóságát, hát azt mondta:
- No édes lelkem, amit kívánsz, ezt néked teljesítem.
Gondndolkodott a menyecske, ráncolta a homlokát, hogy mit kérjen, ami nem csak neki válik javára, hanem minden asszonynak.
- Ó, Uram Teremtõm, azt kérem, hogy mikor az asszony szenved, szüli a gyermekét, ne csak neki fájjon, hanem a gyermek ajpának is!
Az Úrjézus beleegyezõen bólintott:
- Meglesz fiam, ne félj semmit!
Örült a menyecske.
Igen ám, de nemsokára terhes lett, vastagodott erõsen. Eltelt a kilenc hónap, elérkezett a szülés ideje.
Jajgat kegyetlenül odabenn az ágyban:
- Nagyon fáááááj! Nagyon fááááj!
Képzeljék csak el, a szomszéd ember meg a favágatón sivalkodik, hogy õneki is nagyon fáj, mert az emberek még úgy sem tudnak tûrni, mint az asszonyok.
Lett nagy botrány, mert kitudódott, hogy ki a gyermek apja. Bánta már a menyecske, hogy ilyen bolond kívánsággal állt elõ, mikor Jézussal találkozott. Csak még egyszer láthatná az Úrjézust, hogy visszacsinálná a dolgot!
Mikor felgyógyult, egyszer csak bekopogott hozzá Krisztus urunk.
Azt mondja:
- No, édes lelkem, megadatott, amit kértél, az apja is szenvedett már a gyermeknek.
A menyecske meg tördelte a kezét, alig gyõzött rimánkodni:
- Jaj, Uram Teremtõm, csak még egyszer legyen úgy, mint a világ kezdetitõl van, hogy csak az asszony szenvedjen!
Úgy is lett, azért nem tudják azóta sem, ki a gyermek apja.
|
