A mezei egér
Gyűjtötte: Benedek Elek
A szegény mezei egér megunta a mezőn való lakozást. Hej - sóhajtozott magában -, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek! Eső, szél, hideg nem sanyargatja, nem is éhezik, mindég kap valami morzsalékot, hulladékot a szobában.
Addig s addig sóhajtozott, kesergett, hogy egyszer rászánta magát a nagy utazásra, s meg sem állott, míg a faluba nem ért, ottan betért egy házhoz, s nagy hirtelen beszaladt a padka alá. A házi egér szépen szundikált a jó melegségben.
- Adjon isten jó napot, házi egér!
- Adj' isten, mezei egér! Hát te minek jöttél ide?
- Annak, hogy adj szállást! Keserves az élet a mezőn, sokat kell ázni-fázni, sanyarogni.
- Elhiszem neked, mezei egér, de bár én férhessek el. Aztán ne hidd, hogy olyan jó dolgom van. Sokat éhezem én is.
- Mégiscsak úri dolgod van az enyémhez képest - mondta a mezei egér. - Ha Istent ismersz, szoríts egy kis helyet nekem!
- Nem lehet, lelkem, atyámfia, bizony, nem lehet. Hanem eredj fel a padkára, ott lakik a herceg, az talán ad szállást.
Fölmegy a mezei egér a padkára, s hát csakugyan ott volt a herceg, mármint a - macska. A hasával a tűznek volt fordulva, s úgy aludt, mint a bunda.
Leszól a mezei egér a házi egérhez:
- Nem merem megszólítani, alszik a herceg.
- Ne is szólítsd, hanem dugd a farkincádat az orrába, s mindjárt felébred.
No, a boldogtalan mezei egér megfogadta a házi egér tanácsát: a farkincáját bedugta a herceg orrába. De bezzeg felébredt a herceg, s ahogy meglátta az egeret: egyet mordult, s hamm! Bekapta.
A házi egér nagyot kacagott a padka alatt.
- Úgy kell neked, te oktondi! Minek jöttél ide, ha nem tudsz bánni a herceggel?!
Híre ment ennek a szomorú esetnek a mezei egerek országában, s azóta egy mezei egér se jő be a házba, tovább sanyarognak a mezőn...
|
