Egyszer lakodalom volt egy faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna belopózni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjen el ő is a lakodalomba. Azt mondja a farkas:
- Menjünk! Bár attól félek, megbánjuk.
Feleli a róka:
- Ne félj semmit, csak gyere velem!
Amint bementek az udvarba, a vendégek már mind bent ültek az asztalnál a szobában. Azt mondja a róka:
- Te csak húzódj meg itt, farkas koma! Én majd megszimatolom, hogy hol menjünk be.
A róka szaglászott, aztán szép óvatosan bement a tornácra.
"Elébb bemegyek a kamrába" - gondolta magában. Keresi is a kamrát. A tornácon nem volt senki. Végre megtalálja, s megnyitja a kamraajtót. Látja, hogy mennyi bor, meg pálinka van ott. A sok sütemény is mind ott volt. "No, no, ide jó lesz behúzódni" - gondolta. Hívta a farkas komáját is. Odasettenkedtek most már mindketten. Éppen nekikezdtek volna a süteményeknek, akkor veszi észre a róka, hogy van ott egy jó fazék töltött káposzta is. Odaszól a farkasnak:
- Ezt lesz jó megkóstolni legelébb!
Nekiestek hát előbb a káposztának. Aztán vették sorra a kalácsot, kürtőst, fánkot, a csörögét. Azt mondja a farkas:
- No, most már róka koma, jó lenne valamit inni is.
Csapra ütöttek egy nagy hordót, s nekifogtak az ivásnak. Annyit ittak, hogy be is rúgtak. Neki kezdtek dudorászni! Egyik jobban ordított, mint a másik. De a rókának mégis volt annyi esze, ha be is volt rúgva, hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat, ahol ki tudjon bújni, ha veszedelembe jut.
Benn a szobában a vendégek közben megették a levest. Indul a szakácsné, hogy a leves után feltálalja a káposztát a vendégeknek. Mikor megnyitja a kamraajtót, szinte meghal ijedtében attól, amit lát: egy részeg róka meg egy részeg farkas összeölelkezve dalol! Szalad be a vendégekhez, s mondja rémülten, hogy mit látott. Azok nem akarták elhinni, azt gondolták, afféle lakodalmi tréfa. De egy páran mégis kimentek. Mire kiértek, a róka neszt fogott, s már kibújt a lyukon. Csak a farkast lelték ott. Neki! A szegény farkast úgy elverték, hogy csak úgy zörgött a csontja. Alig tudott kivánszorogni a kamrából. A róka közben szaladt, iszkolt a falu végére. Ott lefeküdt egy csomó pozdorjára, s elaludt. Egyszer csak arra ébredt fel, hogy nagyon lökdösi valami. Felnyitja a szemét nagy álmosan, nézi, hogy ki az, hát - nicsak, farkas komája! A szegény farkas alig tudott menni a részegségtől, meg attól, hogy minden oldalbordája meg volt dagadva.
Jajgatott ugyancsak a rókának:
- Menni se tudok!
Azt feleli erre bosszúsan a róka:
- Mit jajgatsz? A te csontod csak meg van dagadva, de az enyém, lám, mind kívül lóg az oldalamon. Látod, milyen fehér? - azzal mutatja a pozdorját, ami ráragadt, ahol aludt.
Csak könyörgött a farkas, hogy vegye fel a hátára őt a róka. Mert itt lepik az emberek! Jönnek!
Mondja erre a róka:
- Hogy vegyelek, mikor az én csontom, látod, kívül lóg a szőrömön? Vegyél inkább fel te engemet, s vigyél.
A bolond farkasnak részeg fővel csak annyi esze volt, hogy mégis nekidurálta magát, s felvette. Elindult, s vitte a hátán. A róka meg csak vigyorgott magában a farkas hátán. Végül is nagy elégedetten dudorászni kezdett.
- Vert visz veretlent, vert visz veretlent.
Azt mondja a farkas:
- Mit pusmogsz te ott a hátamon, róka koma?
Azt mondja a róka:
- Jaj, kedves komám, azt mondom, hogy veretlen visz vertet, veretlen visz vertet.
A farkas most már tisztán megértette, hogy mit mond a róka. Akkor már jó messzire elvitte volt a rókát. Megharagudott hát, s ledobta a hátáról a rókát, de úgy, hogy most a róka oldalbordája is megreccsent. Fölugrott mérgesen a róka, neki a farkasnak! Csihi-puhi, zim-zum! Oda, ahol puha, ne törjön a csontja! Úgy egymásnak akaszkodtak, se láttak, se hallottak. Azt se vették észre, amikor a vendégek odaértek, közrevették, s vitték vissza őket, olyan haddelhadd lagzira, hogy amíg élnek, megemlegetik.
