A SZÁRNYAS ÁLLATOK BESZÉDJE
Gyűjtötte: Benedek Elek
Az emberek örülnek a vendégeskedésnek, de bezzeg nem örülnek a szárnyas állatok. Ámbátor ott sem voltam, nem is láttam, de tudom, hogy erősen szomorkodott az a sereg szárnyas, akiket egy asszony bezárt a pincébe. Azért zárta be, hogy a fia lakodalmára leölje. Volt köztük galamb, kacsa, lúd meg gúnár. Hej, csaptak ezek együtt szörnyű lármát! Hanem egyszerre csak mit gondoltak, mit nem, elhatározták, hogy utoljára nagyot vigadnak. Volt a pincében egy hordó bor, s a kacsa mindjárt előállott az indítvánnyal: Csak csapra, csak csapra!
Egy sem mondta, hogy: ne, egyszeriben csapra ütötték a hordót, s akkor meg a gúnár kinyújtotta a nyakát, s lelkes szóval biztatta a többit: igyunk! igyunk! igyunk!
Hát ittak. Jó volt a bor, pompás volt, nagyokat nyeltek utána, s a lúd örvendezve, elégedetten mondogatta: áldotta teremtötte! áldotta teremtőm!
De a galamb sem hagyta szó nélkül, minden kortyintásra búgott: ó, ó, ó, ó, ó! ó, ó, ó! jaj de jó!
Hej, Uram, Jézus, hanem volt reggel haddelhadd, mikor az asszony benyitott a pincébe, s látta, hogy mind egy cseppig elfolyt a bor! Nagy mérgesen a szárnyasok közé csapott, azok meg szaladtak ki a szérűre, mintha szemüket vették volna. Na, csakhogy ott voltak. Ott is igen jól találták magukat, mert volt annyi búzaszem, amennyi csak kellett. A lúd már jó előre figyelmeztette a társait a becsületes osztozkodásra, mondván: ketten-hárman egy szemet! ketten-hárman egy szemet! - de mikor valósággal ott voltak, megmásolta a szavát, s azt mondta: ki-ki magának! ki-ki magának!
De nem sokáig tartott a jó élet, mert szaladott hátra az asszony egy nyírág seprűvel. Ahogy a gúnár meglátta, elkiáltotta magát: Kádár! Kádár!
Erre ahányan voltak, annyifelé rebbentek, üthette nyomukat az asszony, ezeknek a húsából, tudom, a vendégek nem ettek.
|
