Egy szegény halász egyszer elment halászni, de nem volt szerencséje.
Csak egy nagy gömbölyű kő akadt mindég a hálójába. Mikor kivette a hálójából, behagyította a vízbe. Újbólleeresztette a hálót, hát megint csaka kő akadt bele neki. Vagy háromszor belehagyította, de mind a háromszor beleakadt.
- Nohát, ha nem bírok tőled megszabadulni, akkor hazavisziek.
Betette a tarisznyájába a követ.
Mikor hazament este, szaladtak a gyerekei elejbe. - Apa, mit hoztál?
Mit hoztál?
- Nem hoztam én semmit, fiaim, csak ezt a követ, játsszatok vele!
A gyerekek hozzáfogtak a kővel gurigázni, mert gömbölyű volt.
Ahogy ott gurigáztak, a halász lefeküdt az ágyba, onnan nézte, hogy játszonak a kővel. A kő meg - ahogy gurigáztak vele - mindég fényesebb, fényesebb lett. Utoljára annyira kifényesedett, hogy olyan világos lett a szobában, mintha lámpa égett volna.
Azt mondja az asszony az urának:
- Nézd már azt a követ, mennyire fénylik, milyen világos van tőle!
- Hát ez nem rendes kő - azt mondja az ember -, ez valami drága dolog lehet.
- Hátha drága dolog, én holnap reggel.elviszem a királyhoz.
- Jól van ,csak vidd el! .
Másnap fogta magát az asszony,vitte a követ a királyhoz.
- Felséges királyom, hoztam egy világító követ ajándékba ..
- Mit fizessek én neked ezért? - kérdezte a király ..
Mindjárt megismerte a király, hogy gyémántkő az, de olyan nagy, amilyet még ő se látott életiben.
- No, mit fizessek érte? Adok egy véka aranyat!
A.z asszony csak nézett, nem tudta, örömiben, hogy mit szóljon, csak hümmögött. - Hm, hm.
- Keveselled? Adok érte két véka aranyat!
Az asszony megint: - Hm, hm.
Ezt is keveselled? Adok érte három véka aranyat, megegyeztünk?
Arra már bickelt az asszony, a király meg kimérte neki a három véka aranyat.
A gazdag paraszt meglátta, mennyi sok pénzt kapott a szegény halász a királytól. Kérdezi tőle:
- Mért kaptad te azt a sok pénzt a királytól?
Azt mondja neki a halász:
- Egy macskát vittem neki, mer annyi nála az eger, hogy még nappal is az íróasztalán szaladgálnak. A macska meg hozzáfogott fogdosni az egereket. Úgy megtetszett a királynak az ajándékom, hogy ennyi pénzt adott érte.
- Nohát, ha egy macskáé ennyi pénzt adott, majd viszek én neki annyit, hogy győzze őköt étetni.
A gazdag paraszt feivásároita a falujában a macskákot, össze¬szedett egy zsákra valót. A szomszédfaluban meg a harmadik faluban is házait, ott is összeszedett egy-egy zsákra valót. Felpakolta a három zsák macskát a kocsijára, úgy indult a királyi palotába.
Megállt a palota előtt, felment a királyhoz.
- Felséges királyom, hoztam egy kis ajándékot.
- Hadd látom, hol van az az ajándék?
Lent hagytam a kocsimon, mindjárt felhozom.
Visszament a paraszt a kocsihoz, háromszor fordult a három zsákval.
A palotában kioldozta mind a három zsákot egyszerre, kifordította a sok macskát a király előtt. A sok macska mind megvadult. Olyan is volt, amelyik a királynak ugrott. Az egyik meg nekiugrott az ablaknak, kitörte. Ugrottak kifelé a macskák az ablakon.
A király mérgében a kardja után kapott. - Mit hoztál nekem, te gazember?
A gazdag paraszt megijedt, szaladt kifelé a palotából. A király meg szólította a katonáit:
- Fogjátok meg! Fogjátok meg!
A katonák meg nem tudták, mit fogjonak meg: a macskákot-e vagy az embert. Mind a macska után szaladt a sok katona. A paraszt így elmenekült, haza hajtott.
Otthon kérdezi tőle a szegény halász: - No, mit kaptál a macskáké?
- Hőj, örülök, hogy életben el tudtam menekülni, a király agyon akart vágni! .
Eddig volt mese volt.
