A borbély második bátyjának története
Tudd meg, ó, igazhivők fejedelme, hogy a második bátyám, akinek neve Bakbuk, egy napon a dolga után járt, és egyszerre csak egy öregasszony szólította meg: "Jó ember, állj meg egy szóra. Valamit akarok neked javasolni, ha tetszik, fogadd meg." Bátyám megállt, az öregasszony pedig folytatta. "De csak akkor mondom meg neked, ha megígéred, hogy nem fogsz sokat beszélni." - "Hát csak ki vele!" - mondta a bátyám. Az öregasszony így szólt: "Hogy tetszene neked egy szép ház, folyó vízzel, gyümölcsössel, borral, egy szép leány, akiben gyönyörködhetsz, egy elragadó arc, amelyet csókolhatsz, egy karcsú derék, amelyet átölelhetsz, és mindezt estétől reggelig élvezhetnéd. Ha feltételemet teljesíted, nagy gyönyörűségben lesz részed." Mikor bátyám e szavakat meghallotta, azt kérdezte: "Úrnőm, miért éppen hozzám fordulsz ezzel, miért engem választottál a világ minden teremtése közül? Mi tetszik neked rajtam annyira?" Az öregasszony így válaszolt: "Nem megmondtam, hogy ne vesztegesd a szót? Hallgass és gyere velem."
Az öregasszony elindult, bátyám utána, felajzott lélekkel. Addig mentek, míg beléptek egy nagy házba. Bátyám körülnézett, és látta, hogy egy díszes kastélyban van, és egyszerre csak négy leányt pillantott meg, akiknél szebbet szem nem látott. Olyan gyönyörű hangon énekeltek, hogy még a süket köveket is megindították volna.
Azután az egyik leány egy pohár bort ürített, és bátyám kedves egészségére kívánta: bátyám felkelt, hogy a leányt kiszolgálja, a leány azonban nem hagyta, ő maga töltött fivéremnek, de miközben ivott, a lány tarkón ütötte. Bátyám nagyon feldühödött, és mérgesen kiment a szobából. Az öregasszony utána ment, és szemével hunyorított neki, csak jöjjön vissza. Bátyám visszament, leült, nem szólt egy szót sem, de kapott megint egy nyaklevest, akkorát, hogy majd elájult. Feltápászkodott és el akart menni az útjára, de az öregasszony utolérte, és azt mondta neki: "Várj még egy kicsit, megkapod, amire vágyakozol." Bátyám megkérdezte: "Meddig kell még várni?" - "Ha lerészegedett - felelte az asszony -, megkapod tőle, amire vágyol."
Bátyám megint visszament, leült a helyére; a leányok most mind felkeltek, és az öregasszony azt parancsolta nekik, vetkőztessék le meztelenre, és öntözzék meg az arcát rózsavízzel. A legszebbik leány most megszólalt: "Alláh emeljen nagy tisztességre! Bejöttél házamba, és ha állod feltételeimet, eléred, amit akarsz." Bátyám így felelt: "Úrnőm, rabszolgád vagyok, tégy velem, amit akarsz." - "Tudd meg - szólt most a leány -, hogy Alláh tréfakedvelőnek teremtett, és aki nekem engedelmeskedik, megkapja, amit kíván." Most megparancsolta a leányoknak, hogy énekeljenek. Egy dalba kezdtek, az egész társaság nagy gyönyörűségére, aztán az egyik leánynak meghagyta, hogy fogja kézen parancsolóját, és teljesítse a kívánságát. A leány elvezette bátyámat, aki nem tudta, mit akarnak vele. Az öregasszony utána ment, és azt mondta neki: "Légy türelemmel, és vágyad teljesül, csak éppen egy dolog van hátra, mégpedig az, hogy levágd a szakálladat." Azt felelte a bátyám: "Hogy csináljak ilyent, csúfságomra, a világ előtt?" - "Csak azért akarja ezt - szólt az öregasszony -, hogy olyan légy, mint egy szakálltalan ifjú, és ne legyen arcodon semmi se, ami az arcát megsértené, mert szívében nagy szerelemre gyúlt irántad. Légy türelemmel, és megkapod, amire vágyol." Bátyám engedelmeskedett, leborotváltatta állát, és így jelent meg az ifjú leány előtt, de le volt borotválva a szemöldöke is, meg a bajusza is, arca meg pirosra festve. A leány előbb megijedt a látványtól, aztán úgy nevetett, hogy majd hanyatt esett, és azt mondta: "Uram, most egészen meghódítottál ezzel a szép megjelenéseddel." Akkor életére esküdözve kérte, táncoljon; bátyám meg kapta magát, táncolt nekik úgy, ahogy volt, meztelenül, és nem maradt a szobában párna a helyén, mind rádobálták. A lányok citromot, narancsot, cédrusalmát hajigáltak rá, amíg bátyám aléltan esett össze, ők pedig csak ütögették a nyakát, dobáltak mindenfélét az arcába. Végre az öregasszony így szólt: "Most eléred, amit akartál; tudd meg, hogy több verést már nem kapsz. Csak egy dolog van még hátra, mégpedig ez: a leánynak az a szokása, hogy mikor részeg, nem engedi, hogy hozzá közeledjenek, míg le nem vetette ruháját, és nadrágját, és egészen meztelenre nem vetkőzött. Aztán szaladni fog előtted, mintha menekülni akarna, te fuss utána szobáról szobára, amíg majd feszít a vágy és hatalmadba ejted." Most a leány levetette ruháját és nadrágját, míg egészen meztelenül ott állt bátyám előtt. "Most rajta, fuss utánam - szólt a leány -, én majd menekülni próbálok. Ha akarsz valamit tőlem, szaladj utánam." És elkezdett futni, bátyám utána; a leány egyik szobába be, onnan ki egy másikba, szobáról szobára, bátyám egyre utána, már erőt vett rajta az izgalom, feszítette a vágy, olyan lett, mint az őrült, a leány meg addig futott előle, amíg az egyik fordulónál el nem vesztette szem elől. Kinyitotta az egyik ajtót, és egyszerre csak ott állt az utca közepén. A bőrcserzők utcája volt, és éppen eladásra kínálták a bőröket. Ekkor meglátták ilyen állapotban, meztelenül, a feszítő vágy felmeredő jelével, leborotvált állal, szemöldökkel és bajusszal, kipirosított arccal, ordítoztak, kinevették, tomboltak a röhögéstől; néhányan nekiestek, és meztelen testét a bőrökkel megcsapkodták, amíg elájult. Akkor felrakták egy szamárra, elvitték a váli elé. "Mi történt?" - kérdezte a váli. Azt felelték: "Ez az ember közénk rohant a vezír házából; ilyen állapotban!" A váli száz korbácsütést méretett rá, és kiutasította a városból. Én utána mentem, elhoztam titokban a városba, és gondoskodtam az ellátásáról. Ha nincs bennem ez az ildomosság, nem vettem volna ilyen embert a nyakamba.
|
