A féltékeny kereskedő és a papagáj
Azt is hallottam, ó, királyom, hogy élt egyszer egy kereskedő, aki nagyon sokat utazott. Volt egy szép felesége, akit nagyon szeretett, és akire szerelmében igen féltékenykedett.
Egy papagájt vett, és a madár elmondott a gazdájának mindent, ami ennek távollétében történt.
Egy alkalommal, mikor a kereskedő megint úton volt, az asszony beleszeretett egy török fiúba. Ez eljárt hozzá, az asszony mindennel ellátta, és lefeküdt vele a férje távollétében. Mikor a férj megjött útjáról, a papagáj híven elmesélte neki, mi történt: "Uram, egy török legény járt a feleségedhez, amíg te oda voltál. Feleséged nagyon jól tartotta."
A kereskedő meg akarta ölni az asszonyt. Ez pedig, mikor látta, hogy férje mindenről értesült, így szólt hozzá: "Férjem, nem félsz Alláhtól? Térj észre! Hát van esze, értelme egy madárnak? Ha azt akarod, hogy bizonyítékot adjak, és megtudd, mi igaz és mi hazugság, menj el hazulról erre az éjszakára, hálj valamelyik barátodnál; reggel menj a papagájhoz, kérdezd ki, hogy megtudd, igazat mondott-e, vagy hazudott."
A kereskedő csakugyan elment egyik barátjához, és nála hált az éjjel. Az asszony pedig, mikor beállt az este, egy darab bőrrel letakarta a papagáj kalitkáját, és a bőrre vizet csurgatott, legyezővel szelet csinált körülötte, a közelében lámpával utánozta a villámlást, és egy darálót forgatott, egészen reggelig. Mikor férje hazajött, azt mondta neki az asszony: "Uram, kérdezd ki a papagájt."
A férj odament a papagájhoz, hogy beszélgessen vele, és az elmúlt éjszakáról kikérdezze. A papagáj így szólt: "Jaj, gazdám, ki láthatott-hallhatott valamit az éjjel?" - "Hogyhogy?" - kérdezte a kereskedő. "Gazdám - felelte a papagáj -, akkora eső, szél, villámlás meg dörgés volt az éjszaka!" - "Hazudsz! - szólt a kereskedő. - A múlt éjjel nyoma se volt viharnak!" De a papagáj erősködött: "Én azt mondtam el neked, amit láttam, tapasztaltam és hallottam."
Ekkor a kereskedő azt hitte, hogy a papagáj abban is hazudott, amit a feleségéről mondott, és ki akarta engesztelni feleségét. De ez azt mondta: "Alláhra, addig nem békülök ki veled, míg le nem vágod ezt a papagájt, amelyik ilyen hazugságokat fogott rám." Ekkor a férfi odament a papagájhoz és levágta. Ezután egy darabig nyugodtan élt a feleségével.
Egy nap azonban meglátta, amint a török fiú kijön a házából, és így megtudta, hogy a papagáj mondott igazat, és felesége hazudott. Megbánta, hogy a madarat megölte, és ment is azonnal feleségéhez, leszúrta, és megesküdött, hogy soha életében többé meg nem házasodik.
"Azért mondtam ezt el neked, ó, király, hogy megmutassam, mekkora az asszonyok csalárdsága, és hogy az elhamarkodott cselekedet nyomában mindig megbánás jár."
És a király elállt attól a szándékától, hogy fiát kivégezteti.
Másnap azonban bejött hozzá a leány, megcsókolta előtte a földet, és így szólt: "Uram, királyom, miért késel nekem igazságot szolgáltatni? Már a többi király is hallott róla, hogy te kiadod a parancsot, a vezíred pedig megszegi. Az engedelmesség az uralkodó iránt abból áll, hogy minden parancsát teljesítik. A te igazságérzetedet és méltányosságodat mindenki ismeri. Szolgáltass hát nekem is igazságot fiad ellen."
|
