Még azt is hallottam, hogy volt egyszer egy ember, akinek élete vágya volt, hogy meglássa a Leilatu 'l-Kadart, a Sors Éjszakáját. Egy éjjel, amikor felnézett az égre, angyalokat pillantott meg, a kaput nyitva látta, és mögötte minden lényt a kijelölt helyén, buzgón leborulva. Ezek láttára így szólt feleségéhez: "Hallod-e, Alláh megmutatta nekem a Sors Éjszakáját, és egy szózat megígérte, hogy három kívánságomat teljesíti; adj tanácsot, mit kérjek." Az asszony azt felelte: "Mondd: »Ó, Alláh, növeszd meg a férfiasságomat.«"
Az ember elmondta a kívánságot, és egyszerre csak akkora lett az a tagja, mint a lopótök, úgyhogy mozdulni is alig tudott vele. A felesége mindjárt ki is akarta próbálni, de ő menekült előle egyik sarokból a másikba. "Most mit csináljak? - szólt az ember. - Az egész csak a te bujaságod miatt van." Az asszony azt felelte: "Én nem kívántam, hogy ilyen hosszú legyen!" Az ember most égnek emelte szemét és fohászkodott: "Ó, Alláh, vedd le rólam ezt a csapást, szabadíts meg tőle!"
Meg is szabadította úgy, hogy egyáltalában semmije se maradt. Mikor az asszony ezt meglátta, így szólt hozzá: "Most már, ha mindened hiányzik, nem vehetem hasznodat." - "Mindez a te szerencsétlen tanácsod, a te bajt hozó eszed járása miatt van. Három kívánság teljesítését ígérte Alláh, úgyhogy ezen a világon, meg a másvilágon is hasznát láthattam volna; most már csak egy kívánság van hátra." Ekkor azt mondta az asszony: "Kérd Alláht, hogy állítson vissza a régi állapotodba." Az ember imádkozott az Úrhoz, és megint olyan lett, amilyen volt.
"Királyom, ez az asszony gaz tanácsa miatt történt, és ezért mondtam el neked, hogy bizonyságot tegyen az asszonyok meggondolatlanságáról, gyengeelméjűségéről, gonosz tanácsairól. Ne hallgass hát szavukra, és ne ölesd meg fiadat, szíved vérét, hogy utánad el ne törlődjék a neved."
A király erre letett szándékáról, hogy kivégezteti fiát.
A hetedik napon sikoltozva jött be a leány a királyhoz. Nagy tüzet rakott a palotában, mire kezénél-lábánál megfogták, és a király elé vitték. "Miért tetted ezt?" - kérdezte a király. A leány így felelt: "Ha nem szerzel nekem igazságot fiad ellen, belevetem magam abba a tűzbe, mert utálom az életemet. Mielőtt eljöttem, megírtam a végrendeletemet; pénzemet alamizsnának osztatom szét. Én elkészültem a halálra, te pedig meg fogod bánni, ahogyan az a király megbánta, hogy megkínoztatta a fürdősasszonyt." - "Hogy történt az?" - kérdezte a király:
