A két galamb
Egy galambpár téli időben búzát és árpát halmozott fel fészkében, de mikor eljött a nyár, a szemek összezsugorodtak. A hím azt mondta párjának: "Te ettél a szemekből." Párja azonban bizonygatta:
"Alláhra, hozzá se nyúltam." De a hím nem hitte el, megcsapkodta szárnyával, és megbökdöste csőrével, hogy a nőstény galamb belehalt.
Mikor pedig beállt a hideg idő, a szemek megint akkorák lettek, mint amilyenek voltak, úgyhogy a hím galamb belátta, milyen igazságtalan, erőszakos módon ölte meg a párját, és keservesen megbánta a tettét, amikor már késő volt. Jajveszékelt, sírt bánatában, nem evett, nem ivott, amíg belebetegedett és meghalt.
"Ezenkívül még a következőt hallottam a férfiaknak az asszony ellen szőtt ármányáról, ami még csodálatosabb, mint az eddig mondott mesék." - "Hadd hallom, mit tudsz még" - szólt a király.
A leány pedig így mesélt:
|
